Kürtőskalács

Megmondom, mennyire érdemes kimenni a Kürtőskalács Fesztiválra. Semennyire. Óriási tömeg, óriási hangzavar, és egy-egy kürtőskalácsos standnál másfél órás sor áll. Nem viccelek, nem túlzok, tényleg másfél óra, míg kürtőskalácshoz jutsz. Viszont legalább kicsit drága, 900 Ft, igaz, én a délelőtti futás rajtcsomagjával kaptam egy 200 Ft-os kupont, így kicsit olcsóbb volt. Van még vagy három stand, ahol kerámiát meg játékot meg szappant lehet nézegetni, de hát ez nem egy akkor esemény, legyünk őszinték. Nem mintha panaszkodni akarnék, Blankával remekül eltöltöttük az időt, végig beszélgettünk.

Azért vannak dolgok. Mindenhol. A Kürtőskalács Fesztiválon is.

1. Amikor beálltunk a sorba, láttuk, hogy egy nő meg egy férfi veszekszik, illetve a férfi agresszívan hadar meg mutogat, a nő meg nyugodt hangon próbálja csitítani. A férfi egy idő után annyira felhúzta magát, hogy nekiállt kiabálni. Ekkor megjelent két biztonsági őr meg három vagy négy rendőr, igazoltatták a pasit, aztán sikertelenül próbálták meggyőzni róla, hogy mégiscsak ő a fura. Az történt ugyanis, hogy a nő megpróbált elmenni mellette, de a tömegben valaki meglökte, mire ő nekisodródott a pasinak, aki erre elejtette a telefonját. És a pasi azt követelte, hogy a nő fizesse ki a telefonját. Én azon tűnődtem, hogy ide nem is rendőr kellene, hanem inkább egy elmeorvos. Könyörgöm, pszichológiai vizsgálatok szerint már a másfél éves gyerek is különbséget tud tenni szándékos és véletlen cselekedet között. Milyen értelmi színvonal kellhet ahhoz, hogy valaki ugyanerre 30 évesen se legyen képes? Mindenesetre a nő a végén már elsírta magát, amikor a pasi közölte, hogy polgári peres eljárásban fogja követelni tőle a telefon árát, de aztán a rendőrök meggyőzték róla, hogy érdemesebb lenne inkább nagyon gyorsan elhallgatni és elhúzni. De még elfelé menet is tudott mondani egy ilyet a barátnőjének: "Érted, ő veri ki a kezemből, és akkor még én vagyok a izé." Úristen.

2. Volt egy csokis stand, ahol árultak 40, 80 és 100 grammos erdélyi csokit (így volt kiírva). Én még olyat sosem ettem, és bár feltételezem, hogy pont olyan, mint bármelyik másik csoki, azért úgy gondoltam, veszek. Mivel arányaiban a 100 grammos volt a legolcsóbb, azt néztem ki. De a pultra kitéve már egy darabot sem láttam. Ezért aztán a rendkívül lelkes és mosolygós (nem) eladólánynál érdeklődtem: "Van még a 10 dekás csokiból?" Mert én a tíznél több grammot dekának szoktam hívni, ez van. Nézett rám értetlenül, majd visszakérdezett: "Milyen csokiból?" Erre én: "A 10 dekásból." Erre kétségbeesetten nézett jobbra-balra, és látszott a fején, hogy idióta vásárlóval van dolga. Megkönnyítettem a dolgát: "A legnagyobból, abból van még?" Erre ő: "Hát, a 100 grammos már elfogyott, de még van 80 meg 40 grammos." Most akkor jól értem, hogy nem tudta, hogy 100 gramm az pont 10 deka? Ehhez mennyire kell sötétnek lenni?

Végül is egy diós kürtőskalácsot sikerült szerezni a csokin kívül, aztán sétáltunk egyet Blankával. Most meg fordítok még egy kicsit. Ha meg tudom csinálni még ezt a tíz oldalt, és miért ne tudnám, akkor már csak 89 oldal lesz hátra a könyvből, valamint elmondhatom, hogy az elmúlt egy hétben, amióta nem dolgozom a kávézóban, 100 oldalt haladtam a kávézós időszak 5 oldal/hét sebességével szemben.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Gumimacik utoljára

Az utolsó hónapom

Gárdonyi Géza: Isten rabjai