Generation gap

Amikor egy legfeljebb 19 éves lány azzal dicsekszik a hasonló korú barátainak, hogy ő a pasijával úgy szokott kommunikálni, hogy ülnek egymás mellett a kanapén, és chatelnek az okostelefonon, és röhög, hogy milyen hülyék a szüleik, akik ezt hülyeségnek tartják, akkor nagyon öregnek érzem magam, úgy kell mondogatnom magamban, hogy még csak 26 éves vagyok, az még nem is sok, egyáltalán nem. De ezt akkor sem értem. Eszembe jut az a kép, amire Blanka hívta fel a figyelmemet, amikor Révfülöpön nyaraltunk: esti forgatag a kikötőben, egy padon ül három tini, és mindegyik az okostelefonját nyomkodja, egymással semmi, de semmi interakció. Ez azért szerintem szomorú.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Gumimacik utoljára

Az utolsó hónapom

Gárdonyi Géza: Isten rabjai