Egy hullámhossz

- K. akkor ment nyaralni, amikor én, de napra pontosan, és napra pontosan akkor is jött haza, így egy edzésről sem hiányoztam.

- K. akkor ment üzleti útra, amikor én beteg voltam, így egy edzésről sem hiányoztam.

- Mivel kicsit megint viharvert a lelkem, úgy döntöttem, rohadtul megérdemlem, hogy a jövő csütörtököt, Halloween napját teljes egészében magamra szánjam, reggeltől estig, hogy egész nap csak az ünneppel foglalkozzak. Azt volt a legnehezebb keresztülverni magamon, hogy nem megyek edzésre, de végül is sikerült. Nem egészen egy órával később az edzésen K. bejelentette, hogy jövő csütörtökön nem lesz edzés.

Most mondja valaki, hogy nem vagyunk teljesen egy hullámhosszon!

Megjegyzés: Ugyan néha van helyettesítés, ha K. nem tud órát tartani, de én egyszer kipróbáltam a helyettesítést, és az egy életre elég is volt. Olyan gagyi órán még soha nem voltam, mint akkor, pedig jártam már néhány oktatónál stepen. A többiek mazochisták, néhányan mindig mennek helyettesítésre, és mindig arról számolnak be, hogy akárki tartja is az órát, komolytalan az egész.

Megjegyzés II.: Ha valaki arra panaszkodik órán, hogy rosszul van, K. csak rálegyint, hogy jól van, ne hisztizzél. Kedden iszonyúan fájt a fejem, azt hittem, kinyomul a fejemből, meg éreztem ugrásoknál, ahogy lötyög az agyam, meg hirtelen mozdulatoknál nyilallgatott, szörnyű érzés volt. A stepet végigcsináltam így, aztán óra vége felé megkérdeztem K-t, szerinte ez mitől lehet, a vérnyomással történik valami, vagy valami más bajom van. A reakciója, miután előadtam a tüneteket: "Akkor most üljél le! Támaszd neki a hátad a falnak! Maradjál úgy!" Elértem az ingerküszöbét, ez történt.

Vicces dolgok ezek.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Gumimacik utoljára

Az utolsó hónapom

Gárdonyi Géza: Isten rabjai