A projekt,

amelynek keretében megtanulok egyedül boldog lenni, nehezebbnek tűnik, mint gondoltam. Erre utal az, hogy csak eszembe jutott, hogy az idei 15 esküvő után jövőre legalább 10 babára számíthatok, és ennek hatására fél órát bőgtem. Van hová fejlődni, azt hiszem. Nem tudom pontosan, hogyan álljak neki, de első lépésnek beruházok egy siklóernyős tanfolyamra* meg egy hátmasszázsra. A többi majd kialakul.



* Igen, arra, amiről a múltkor a wingsuitos tragédia után lebeszéltem magam. Mondván, ennél már úgysem lehet rosszabb, akkor meg miért ne repkedjek.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Gumimacik utoljára

Az utolsó hónapom

Gárdonyi Géza: Isten rabjai