Napi Alice-élmény

Ma megint úgy érzem, hogy vagy beleestem a nyúl üregébe, vagy átkerültem a tükör másik oldalára, de hogy valami alternatív valóság jött létre körülöttem, az egészen valószínűnek látszik.

Adott egy oldal, amit én naponta látogatok, ahol az emberek könyvekről beszélgetnek, könyveket értékelnek. Meg még egy csomó más dolgot is csinálnak, de ez a kettő a fő csapásirány. Én ezt az oldalt szeretem, mert jól lehet rendszerezni a segítségével az olvasásaimat, számon tudom tartani, mit olvastam, mikor olvastam, melyik évben hány könyvet olvastam, kiírhatom a legjobb idézeteket könyvekből, és aztán nem vesznek el, mint a papírcetli vagy a vonalas füzet.

Történt néhány napja, hogy egy tag nem ezen az oldalon, hanem a saját blogján, ami viszont elérhető az oldalról, azt merte mondani, hogy neki a kedvenc funkciója az oldalon, hogy meg tudja ott jeleníteni a blogját. Erre kapott egy figyelmeztetést, hogy ha nem viselkedik jól, törlik. Megkérdezte, miért, nem kapott választ. Ezek után még egy igen véresszájúan egy sok keresztény által vallott nézet ellen beszélő bejegyzés alá odaírt egy egyetértő, de humoros megjegyzést. Ezek után megkapta az üzenetet, hogy 3 nap múlva törlik, mentegesse le szépen a tartalmait. Írt erről egy bejegyzést a saját blogjában, ami az adott oldalról ugye elérhető, és azt jelezte ebben a bejegyzésben, hogy nem érti a döntést, és nem tudja, mi rosszat csinált. Erre több ismerőse/barátnője odakommentelt a blogbejegyzés alá, hogy ez milyen megdöbbentő, és ez mennyire nincs így jól, és mi bajuk lehet a moderátoroknak. Még aznap megkapták ők is az üzenetet az oldalon, hogy 3 nap múlva törlik őket, mentegessék le szépen a tartalmaikat.

Ebből nyilván botrány lett, én is ezért értesültem az esetről, mert amúgy egyik érintett taggal sincs semmilyen kapcsolatom, noha a nevüket ismerem, néha látom a tartalmaikat itt-ott az oldalon.

Ha botrány van, akkor arra az oldal üzemeltetőjének reagálnia kell. Ezt a hálátlan feladatot az üzemeltető jobbkeze (és menyasszony) kapta, aki egy eléggé ködös, a részletek ismerete nélkül értelmezhetetlen bejegyzést tett ki az oldalra. Ehhez a felhasználók közül elég sokan hozzászóltak. Azok, akik egyetértenek az intézkedéssel, semmilyen választ nem kapnak. Azok, akik kifejezték nemtetszésüket az aránytalan büntetés és úgy általában az egész intézkedés stílusa miatt, most sorban megkapják a javaslatot, miszerint gondolkodjanak el, akarnak-e a közösség tagjai lenni, vagyis burkoltan megkérik őket, hogy töröljék magukat. Azért, mert nem értenek egyet a moderátorokkal, illetve a moderátorok egy döntésével, ami mellesleg szerintem is nagyon csúnya túlreagálása a történteknek, különösen annak fényében, hogy az adott oldalon semmi nem történt, hanem csak az oldalon kívül, egy magánblogban jelentek meg a moderátoroknak nem tetsző dolgok.

Nem értesz velünk egyet? Akkor már repülsz is, szia. Ez engem annyira emlékeztet valamire. És ez annyira szomorú. Ettől még szeretem az oldalt, fogom használni továbbra is, de még kevesebbet fogok hozzászólni dolgokhoz, még kevésbé fogom elmondani a véleményemet, mint eddig, és még kevésbé fogom keresni az alkalmat, hogy a közösség szerves részévé váljak. Nagyon-nagyon szomorú. Nincs ez átgondolva, az a gyanúm.

(Attól nem félek, hogy most engem is kitiltanak, mert nem írtam le az oldal nevét, bár könnyen rá lehet jönni, melyikről van szó, valamint a blogom nem jelenik meg az oldalon, mert nem akarom magam az oldalon reklámozni, mivel a könyveken kívül még hatezer egyéb dologról is szól a blogom, főként a mindennapjaimról meg a lelki életemről.)

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Gumimacik utoljára

Az utolsó hónapom

Gárdonyi Géza: Isten rabjai