Mélyvíz

Na jó, annyira nem is, mert azért nem tolongtak az emberek, sajnos. De azért megvan eddigi életem leghosszabb munkanapja. 16 óra. 8-tól éjfélig dolgoztam, kaptam egy csomó borravalót, és viszonylag keveset hibáztam, bár a kevés hiba között van egészen vicces is. De nem öntöttem ki semmit, nem öntöttem le senkit, nem törtem össze semmit. (Lekopogom, elvégre nekem a stepen is kellett másfél év, hogy először elessek.) Bele fogok jönni ebbe, azt hiszem.

Az tök jó volt, hogy Gyöngyvér este bejött, és ott volt velem kb. egy órát, beszélgettünk, figyelt, és azt mondta, nagyon ügyes vagyok, jól csinálom, nem lesz itt gond, aminek azért örültem, mert eléggé őszinte embernek ismertem meg, és ha valami nem tetszik neki, azt meg is mondja, valamint vendéglátós, mármint ezt tanulta az iskolában, és ebben is dolgozott világ életében.

Úgyhogy most jöhet egy kis zene, mert megérdemlem:

Akkor is, ha annyira hard nem volt, mert nem kellett végig pörögni.


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Gumimacik utoljára

Az utolsó hónapom

Gárdonyi Géza: Isten rabjai