Kitűző

A szép, molyos kitűzőm, amit Anditól kaptam a szülinapomra, nagyon szépen tartotta magát áprilistól egészen máig. Egyetlen alkalommal sem esett le a táskámról, amin hordom, ma viszont kétszer is, ezért úgy döntöttem, inkább elrakom, nehogy elhagyjam. Amikor felvettem a földről, megszúrta az ujjamat a kinyílt tű, és teljes egy csepp vért vesztettem. Ha már így alakult, gyorsan kívántam, mint a Hófehérke elején a királynő: milyen legyen majd a gyerekem. Sosem lehet tudni. Hátha működik a dolog. Hátha hosszútávon is.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Gumimacik utoljára

Az utolsó hónapom

Gárdonyi Géza: Isten rabjai