A kávézó lett az elsődleges élményem

Harmadik napja vagyok itt, igaz, ez az első teljes napom (16 órám) a háromból (a másik kettő 5 és 8 óra volt). Így aztán most főleg innen vannak élményeim.

Az például mennyire aranyos, amikor egy elismert művész úr ül egy asztalnál néhány ifjú (és még ismeretlen) titánnal, és a művész úr teljesen normálisan, udvariasan, kedvesen viselkedik, az ifjú titánokat meg úgy kell a székükhöz szögelni, nehogy elszálljanak, és nem győzik éreztetni, hogy én csak egy pincérnő vagyok, ellenben ők egy elismert művész úrral ülnek egy asztalnál? Az is jó volt, amikor direkt úgy, hogy halljam, az egyik ifjú leszólta a borainkat (nekem őszintén szólva nem fáj, én nem ismerem a borokat - vagy még, vagy soha nem is fogom, ez majd eldől, neki meg joga van a véleményéhez), mire a művész úr letorkolta, hogy ezek igenis nagyon jó borok.

Egyébként nagyon jófej emberek járnak ide, azt állapítottam meg. Van egy törzsvendég, aki szinte minden nap jön a barátaival, neki súgtak, tudja a nevemet, és teljesen türelmes akkor is, amikor a fejemre szakad az egész, mert egyszerre öt asztalnál ülnek és kérnek, és ráadásul asztalonként sem egyszerre, vagyis úgy nyolc részletben kapom az infót, ezért sokat kell várnia.

Szóval gyűlnek az élmények.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Gumimacik utoljára

Az utolsó hónapom

Gárdonyi Géza: Isten rabjai