Az egyedüllétnek

vicces vonatkozásai is vannak.

Van egy pók a szobában, az asztalomtól fél méterre ücsörög napok óta. Amikor észrevettem, megpróbáltam felporszívózni, mivel félek és undorodom a pókoktól, de nem jártam sikerrel, ezért megkegyelmeztem neki. Azóta minden alkalommal, amikor az asztalom környékén járok, megnézem, megvan-e még, és az esti vihar idején, amikor kinyitottam az ablakot, elgondolkodtam rajta, vajon lehet-e baja a nagy széltől.

Kezdek lakótársként tekinteni rá. Azért nevet még nem adtam neki.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Gumimacik utoljára

Az utolsó hónapom

Gárdonyi Géza: Isten rabjai