Vasárnap
Jó sűrű nap volt, az utolsó napirendi pontra, a koncertre nem is fog sor kerülni, és még futással sem fogom helyettesíteni, azt hiszem. Elfáradtam.
Fél 8-kor keltem, fél 10-re mentem az Oktogonra a kutyával, aki meglepően jól viselte a buszozással megspékelt villamosozást, nálam mindenesetre jobban. Az Oktogonon találkoztunk egy új ismerősömmel, aki szintén hozta a kutyáját, egy 15 éves, Astor nevűt. Elsétáltunk a Városligetbe, ahol mindenféle programlehetőségek kínálkoztak:
1. Fűben hentergés
3. Sárdagasztás (hála az égnek, a mi kutyáink ezt nem próbálták ki)
4. Rohangászás
5. Rosszalkodás, kajalopás (Marci, persze)
6. Úszás bothajkurászással
7. Beszélgetés az élet nagy dolgairól, ismerkedés, és annak kiderítése, hogy eléggé hasonlóak vagyunk. Annak kiderítése, hogy valóban úgy volt jó, ahogy alakult az élet az elmúlt hetekben, és ha máshogy alakult volna, az nagyon sok fájdalmat tartogatott volna. Igen, annál is többet, mint így. Nem, ez a programpont nem a kutyák számára volt elérhető. De azért ők is jól kijöttek, igaz, játszani nem tudtak, mert Astor már idős, és nem olyan szívesen szaladgál. Szépen elnézegették egymást, feküdtek egymás mellett, felváltva ittak a tálkából, amit vittem, szóval azért jóban voltak.
Összesen mintegy négy és fél órát töltöttünk együtt, ebből szerintem három és felet sétáltunk, szóval azért a kutyák is elfáradtak meg mi is. Hazaértem, lezuhanyoztam*, aztán már jött is Blanka. Cserpeseztünk, beszélgettünk az élet kisebb-nagyobb dolgairól, szóval jól éreztük magunkat. Remélem legalábbis, hogy nem csak én :)
Most még egy csomó mindent csinálhatnék. Fordíthatnék, mehetnék koncertre, futhatnék... De lehet, hogy csak megnézek néhány Big Banget, esetleg egy Castle-t, aztán beülök a kádba, és füstölőt meg gyertyát fogok égetni, aztán alszom. Nem tudom még, hogyan lesz, de hamarosan eldől. És ahogy lesz, úgy lesz jó. Mindig.
*A program vége felé egyszer ültünk a fűben a másik gazdival, már a kutyaúsztatás után, és odajött hozzám a csuromvizes Astor, megsimogattam a fejét, belenézett a szemembe, majd megrázta magát. Tetőtől talpig tavas lettem, de nem vettem zokon: így fejezte ki, hogy kedvel :)
Fél 8-kor keltem, fél 10-re mentem az Oktogonra a kutyával, aki meglepően jól viselte a buszozással megspékelt villamosozást, nálam mindenesetre jobban. Az Oktogonon találkoztunk egy új ismerősömmel, aki szintén hozta a kutyáját, egy 15 éves, Astor nevűt. Elsétáltunk a Városligetbe, ahol mindenféle programlehetőségek kínálkoztak:
1. Fűben hentergés
Astor
2. Fűben fetrengés/üldögélés
Marci
Egyikünk a kutyákkal. (Az esztétikus szatyron ült korábban a fényképész.)
Meg az egész csapat (felhívnám a figyelmet Marci fejtartására: vakargassáááááál!!!! - avagy hogyan rontsunk el egy egyébként jó képet 101)
3. Sárdagasztás (hála az égnek, a mi kutyáink ezt nem próbálták ki)
Vizslák. Biztos örült a gazdi.
4. Rohangászás
5. Rosszalkodás, kajalopás (Marci, persze)
6. Úszás bothajkurászással
Másikunk és a botot kereső kutyák.
7. Beszélgetés az élet nagy dolgairól, ismerkedés, és annak kiderítése, hogy eléggé hasonlóak vagyunk. Annak kiderítése, hogy valóban úgy volt jó, ahogy alakult az élet az elmúlt hetekben, és ha máshogy alakult volna, az nagyon sok fájdalmat tartogatott volna. Igen, annál is többet, mint így. Nem, ez a programpont nem a kutyák számára volt elérhető. De azért ők is jól kijöttek, igaz, játszani nem tudtak, mert Astor már idős, és nem olyan szívesen szaladgál. Szépen elnézegették egymást, feküdtek egymás mellett, felváltva ittak a tálkából, amit vittem, szóval azért jóban voltak.
Összesen mintegy négy és fél órát töltöttünk együtt, ebből szerintem három és felet sétáltunk, szóval azért a kutyák is elfáradtak meg mi is. Hazaértem, lezuhanyoztam*, aztán már jött is Blanka. Cserpeseztünk, beszélgettünk az élet kisebb-nagyobb dolgairól, szóval jól éreztük magunkat. Remélem legalábbis, hogy nem csak én :)
Most még egy csomó mindent csinálhatnék. Fordíthatnék, mehetnék koncertre, futhatnék... De lehet, hogy csak megnézek néhány Big Banget, esetleg egy Castle-t, aztán beülök a kádba, és füstölőt meg gyertyát fogok égetni, aztán alszom. Nem tudom még, hogyan lesz, de hamarosan eldől. És ahogy lesz, úgy lesz jó. Mindig.
*A program vége felé egyszer ültünk a fűben a másik gazdival, már a kutyaúsztatás után, és odajött hozzám a csuromvizes Astor, megsimogattam a fejét, belenézett a szemembe, majd megrázta magát. Tetőtől talpig tavas lettem, de nem vettem zokon: így fejezte ki, hogy kedvel :)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése