A kutya, aki vekkernek képzelte magát

Hetek óta először aludt itt Marci. Hetek óta először ébredtem arra, hogy valaki áll az ágyam mellett, és elég közelről az arcomba bámul (és közben vigyorog... esküszöm, vigyorgott). Megkerestem a telefonomat, megnéztem, mennyi az idő, és azt láttam, hogy 6:10 van. Mondtam a kutyának: "Felejts el!", átfordultam a másik oldalamra, és aludtam még két órát. Akkor két perccel az órám csörgése előtt jött oda bámulni megint. Azért nagyon felbátorodott ahhoz képest, milyen sokáig tett úgy, mintha nem tudna feljutni a galériára. A kis rafkós.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Gumimacik utoljára

Az utolsó hónapom

Gárdonyi Géza: Isten rabjai