What a wonderful night...

Az egész estét meghatározta a youtube-on létrehozott, "Nagyon" elnevezésű lejátszási lista, ami az eredeti lista öt tagját tartalmazza, és ezek mentek végtelenítve. (Kelly Clarkson - Breakaway, Pink ft. Nate Ruess - Just Give Me A Reason, Emelie Sande - Read All About It, Pitbull ft. Chris Brown - Hope We Meet Again, DJ Antoine - Broadway).

Először volt az, amit írtam: ❤ meg világbéke. Aztán kb. két perc alatt váltottam át zokogásba. Nyugalom, továbbra sincs semmi komoly bajom, legalábbis azt hiszem, bár mindenképp furcsa, hogy egy barátnőm maradt egyedül, és én sírok*. (Lehet, hogy ő is, ezt nem kötötte az orromra.) Persze az is lehet, hogy csak nagyon fáradt vagyok, mert ma a hajnali 1-es elalvás után 7:20-kor kivetett az ágy. (Azt értitek? Engem! 7:20-kor! Vasárnap!) Következő lépésben kb. tíz másodperc alatt maradt abba a sírás, és jutottam el a döbbent csöndig, amikor teljesen váratlanul megtaláltam valamit a neten, amit kb. két hónapja kerestem, és már nem is igazán bíztam benne, hogy egyáltalán létezik. Pedig de.

Azt hiszem, egy estére ennyi érzelem- és hangulatváltozás elég is lesz, megyek, alszom egyet.



*Itt jegyezném meg, hogy a négy hónap alatt, amióta egyedül vagyok, egyetlen alkalommal sírtam, mégpedig valamikor februárban, amikor annyira rosszul voltam, hogy azt hittem, meg is fogok halni. (Egy jó fél órára tényleg elhittem. Aztán rájöttem, hogy influenzaszerű tünetekbe egy ideje már viszonylag kevesen halnak bele.)

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Gumimacik utoljára

Az utolsó hónapom

Gárdonyi Géza: Isten rabjai