Tegnap

annyira be voltam fordulva, hogy még a napi szerencsesütimet sem értem rá megosztani a közzel, pedig.

"Akármi történik veled, már minden ismerősöddel megtörtént, csak sokkal inkább." (Arthur Bloch: Murphy törvénykönyve)

Erről eszembe jutott egy kedves osztálytársnőm. Neki bármit, de tényleg bármit mesélt is az ember, még a történet vége előtt legyintett egyet, majd fitymálva így szólt: "Az semmi!", és belefogott egy nagyon hasonló, csak sokkal olyanabb történetbe, ami állítólag vele esett meg.

Irtó idegesítő tudott ez lenni egy idő után.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Gumimacik utoljára

Az utolsó hónapom

Gárdonyi Géza: Isten rabjai