Hajvágás

Mostanában már nem volt olyan jó ránézni a hajamra, mert nagyon elvékonyodott a vége, ami arra utalt, hogy kéne vágni belőle. Gondoltam is, hogy bemegyek ide a közeli fodrászatba, és megkérdezem, mennyiért vágnának belőle 5-10 cm-t. Nem hiszitek el, de nem bírtam kivárni, hogy odajussak. Tegnap hajat mostam, és hajmosás után annyira zavart az, ahogy kinézett a hajam a tükörben, hogy megfogtam az ollót, és levágtam belőle azt az 5-10 cm-t. Közben rendkívül élesen az emlékezetembe idéződött a legutóbbi hajvágós akcióm, ami még óvodás koromra tehető, és anyu reakciója: ordított, amikor rájött, hogy belevágtam a hajamba, aztán nagyon sírt, mert attól félt, tönkretettem a hajamat. Amikor megkérdezte, miért csináltam, a következőt válaszoltam: "Nem tudtam, hogy ennyire fogsz ordítani." Valójában fodrászosat játszottam.

Na, hát ez az emlék kísérte a vagdosást, és kicsit izgultam, nehogy megint valami hasonlóan fenomenálisat alkossak, mint akkor. (Akkor nem volt két egyforma hosszúságú hajszál a fejemen, röhejesen nézhettem ki.) Hát, tökéletes éppen nem lett, de szerintem nem látszik rajta, hogy házi barkács, és így most sokkal szebb. Úgyhogy sikeresnek tekintem a beavatkozást.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Gumimacik utoljára

Az utolsó hónapom

Gárdonyi Géza: Isten rabjai