Dobogókő 1. nap - péntek
Idén Livivel jöttünk a műfordítók hétvégéjére. A leutazás sokkal simábban ment, mint tavaly: jött a HÉV, jött a busz, és még a programmal is megvártak minket. A szobánk szép, kényelmes, csak kicsit hideg. Az első két előadás/beszélgetés érdekes volt, a vacsora finom, a Csigabiga Családi Bábszínház előadása is jól sikerült, de az esti iszogatásra már nem tartottunk a többiekkel, mert elfáradtunk.
Egy gond volt eddig: a recepciós egy igazi tahó. Ráadásul az a típus, amelyik azt hiszi, hogy ő valójában rendkívül udvarias. De a hanghordozása, a megnyilvánulásai, az, ahogy az egyik vendég orrára köti, hogy a másik vendég hogyan és miért cseréltette ki a szobáját másikra, hát, bicskanyitogató. Persze arra kényszerültünk, hogy segítséget kérjünk tőle, mert hiszen Murphy szeret minket. Az történt ugyanis, hogy elhurcoltam idáig a laptopot, de nem tudtuk elérni Livivel, hogy legyen rajta net, én meg azt mondtam, hogy ha már idáig eljött a gép, akkor olyan isten nincs, hogy csak úgy üldögéljen a táskájában két napig. Így aztán a laptoppal felszerelkezve leballagtunk a recepcióra, beálltunk szépen a sorba. A pasi rendkívül ellenszenves stílusban kérdezte, mi a gond, erre a pulthoz léptem, elmondtam a kínomat, mire közölte, hogy akkor most leszek kedves várni, míg a vendégek bejelentkeznek, amire úgy éreztem, hogy nyád, te kérdezted meg, mi a problémám, ne tegyünk már úgy, mintha én nem tudtam volna várni. És ilyenből még vagy hat abban a tíz percben, míg ott voltam. A végén megköszöntem a kedves segítséget, a bunkója meg azt hitte, tényleg kedves volt, megáll az ész. Mindegy, sikerült netet csiholni, ennyi a lényeg.
Közben megérkezett a vihar is, szakad az eső. Remélem, holnap azért tudunk majd sétálni legalább egy keveset, mert gyönyörű a környék.
Egy gond volt eddig: a recepciós egy igazi tahó. Ráadásul az a típus, amelyik azt hiszi, hogy ő valójában rendkívül udvarias. De a hanghordozása, a megnyilvánulásai, az, ahogy az egyik vendég orrára köti, hogy a másik vendég hogyan és miért cseréltette ki a szobáját másikra, hát, bicskanyitogató. Persze arra kényszerültünk, hogy segítséget kérjünk tőle, mert hiszen Murphy szeret minket. Az történt ugyanis, hogy elhurcoltam idáig a laptopot, de nem tudtuk elérni Livivel, hogy legyen rajta net, én meg azt mondtam, hogy ha már idáig eljött a gép, akkor olyan isten nincs, hogy csak úgy üldögéljen a táskájában két napig. Így aztán a laptoppal felszerelkezve leballagtunk a recepcióra, beálltunk szépen a sorba. A pasi rendkívül ellenszenves stílusban kérdezte, mi a gond, erre a pulthoz léptem, elmondtam a kínomat, mire közölte, hogy akkor most leszek kedves várni, míg a vendégek bejelentkeznek, amire úgy éreztem, hogy nyád, te kérdezted meg, mi a problémám, ne tegyünk már úgy, mintha én nem tudtam volna várni. És ilyenből még vagy hat abban a tíz percben, míg ott voltam. A végén megköszöntem a kedves segítséget, a bunkója meg azt hitte, tényleg kedves volt, megáll az ész. Mindegy, sikerült netet csiholni, ennyi a lényeg.
Közben megérkezett a vihar is, szakad az eső. Remélem, holnap azért tudunk majd sétálni legalább egy keveset, mert gyönyörű a környék.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése