Flóra elkapta egy videó végét, és hallotta a "visszamenőleges hatályú törvény" kifejezést. Nyilván érdekelte, mi az, elmondtam, válasz: "Ebből semmit sem értek." Megnyugtattam, nem baj, érti majd, ha nagyobb lesz, aztán eszembe jutott, hogy mégis el tudom magyarázni egy hét évesnek. - Mondjuk, engem nagyon zavar, hogy reggel sosem vetitek be az ágyatokat, ezért bejelentem, hogy holnaptól minden nap 1 eurót fizet nekem, aki nem vetette be. De, mivel nagyon bosszant a dolog, azt is mondom, hogy az egy évvel ezelőtt be nem vetett ágyakért már kérem az 1 eurót, tehát holnap reggel Violával mindketten jöttök nekem 365 euróval. Gyerek szeme elkerekedik: - De, anya, nekem nincs 365 euróm. - Igen, ez jó válasz, én meg azt reagálom rá: ez nem az én bajom, szedd össze valahonnan. Állítólag a táskámból fogja elcsenni. Apró bökkenő, hogy sosincs készpénzem :D Szóval megértette a lényeget. Szerinte ez egy buta szabály lenne. Hát, igen. Nem is vezetjük be.
Velem is előfordul, hogy valakire ráköszönök, aztán nem válaszol, vagy nem veszem észre, közben más dolgom van, vagy elmerülök valamiben - aztán persze fogom a fejem, hogy jajbocs, de ez általános jelenség ebben az ingergazdag világban. :)
VálaszTörlésEzzel a sráccal ez szokott lenni, minden esetben ő ír rám:
VálaszTörlés- Szia! Hogy vagy?
- Köszi, jól. És te?
- Én is.
És slussz. Már ezen is fogom a fejem, mert minek ír, ha nem akar beszélgetni, de ez, hogy a visszakérdezés után nem válaszol, már legalább a harmadik alkalom, és egyszerűen nem értem. Gondolod, minden alkalommal, amikor rám ír, elfelejti, hogy írt? Abban a fél pillanatban, amennyit igénybe vesz részemről, hogy válaszoljak?