Napi rövid

1. Nem szeretem az okmányirodát. A szervezetlenséget, az információhiányt. Viszont a nénit, aki napi 8 órában ül az információn, hülye kérdéseket hallgat, és mindenkinek kedvesen, mosolyogva válaszol, annak is, aki ordít, na, őt szeretem.

2. Nem szeretem, hogy 14000 Ft egy útlevél. Ezek megőrültek?

3. Nem szeretem, hogy egyes anyukák előnyök szerzésére használják fel a gyereküket, például állati hosszú sorban előrekéredzkednek, mondván, nekik kicsi gyerekük van, miközben a kicsi gyerek békésen üldögél a babakocsiban, rágcsálja a kis kekszét, és szemmel láthatólag baromira nem hatja meg, anya közben sorban áll vagy sem.

4. Elvittem a korcsolyát élezésre, és megdicsérték, milyen szép új. Mondtam, hogy csak új állapotú, igazából már elég régen megvan, csak nem sokszor használtam. Erre a válasz: "Használja!" Úgyis ezt tervezem, mert korizni jó :)

5. Az élezés után mindjárt akartam is csúszkálni egyet a Műjégen, de mivel esett az eső, felhívtam őket, nyitva vannak-e egyáltalán. Mondták, hogy igen, csak kicsit latyakos a pálya, amitől a korinak nem lesz baja, csak ne essek el, mert én viszont nyakig vizes leszek. Mondtam, ebben az esetben inkább várok, és olyan napon megyek, amikor nem szakad az eső, vagy nem az eső szakad (legyen már hó megint!!!), mert bizony jó eséllyel fogok esni. Sokat. (Bár bízom az élezésben meg a nyitáshoz közeli időpontban.)

6. Most, hogy egyedül vagyok, és eltelt egy hónap, hirtelen annyi pénz ment el mindenfélére, hogy nincs is kedvem beírni a nyilvántartásomba. Ez miért hónap végén történik vajon?

7. A konferencia, amiről azt hittem, februárban lesz, csak március végén kerül megrendezésre. Király a memóriám. (Igazából a fizetési határidő van abban az időpontban, amire én úgy emlékeztem, hogy akkor van a konferencia.) Nem baj, ennek csak örülök, annál több időm van összerakni az előadást.

8. Áprilisig hat alkalommal fogok színházba menni. Tavaly négyszer voltam. Érdekes, hogy fellendült a kulturális életem. Például koncertre is megyek a héten. Ezek nyilván akkor történnek, amikor semmire nincs időm. (A blogoláson kívül, hihi. Na jó, ilyenkor úgysem tudok már értelmes tevékenységet végezni, mert leolvadt az agyam, hosszú volt ez a nap is.)

9. Minden összefogott azért, hogy tényleg elmenjek Amerikába. Ma például mondta Andi néni, illetve az ő titkára, hogy idén nem hívnak meg a júniusi konferenciájukra, mert idén az a megállapodás a házuk táján, hogy doktoranduszok nem mehetnek. Eddig azon töprengtem, meg fognak-e haragudni, ha azt mondom, hogy nem tudok menni, amikor mondják, hogy menjek. Hú, annyira szeretném, ha összejönne ez az utazás, akkor is, ha dolgozni fogok. Itthon is dolgoznék, csak itthon nem látom az USA-t. Szóval nagyon megérné ez nekem.

10. Van most a Don Quijotében egy történet, Az oktalan kíváncsi című. Annyira jó, annyira igaz, annyira érdemes elolvasni mindenkinek. (Ne is kérdezzétek, hogy állok a könyvvel. Szerintem sosem érek a végére. 1100 oldal, és nem tudok napi százat olvasni, mint szerettem volna. Éppen egy hete kezdtem, és ha szerencsém van, még ma eljutok a 400. oldalra. Azért kitartok, mert a regény jó. Csak haladnék vele gyorsabban!)

11. Lehet kérni szerencsesütit a molyon, idézet van benne. Nekem tegnap és ma is ez: "(…) minden kérdésre „igen” a válasz, ám lehet, hogy rossz a kérdés (…)". Ha nem egyszer használatos a funkció, tehát elvileg minden nap más idézetet ad, akkor vajon jelent-e valamit, hogy nekem kétszer egymás után is ez jutott?

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Gumimacik utoljára

Az utolsó hónapom

Gárdonyi Géza: Isten rabjai