Bécs: TimeTravel és Madame Tussauds
Anyuéktól többek között azt kaptam a névnapomra, hogy tegnapelőtt, szombaton elmehettem Bécsbe az AlfaTours szervezésében. Anyu jött velem, apu mostanában nem nagyon ér rá, mert elég nagy náluk a hajtás. Ha jól számolom, most voltam negyedszer Bécsben, de ilyen programon még egyszer sem vettem részt: megnéztük a TimeTravel múzeumot, aztán két órán át idegenvezetővel várost néztünk, majd volt négy óra szabadidőnk, amit mi arra használtunk fel, hogy kimentünk a Praterbe, mert ott még sosem jártunk.
4:40-kor keltünk, négy óra alvás után, 6-kor már indult a busz a Délitől. Fél 10-re értünk Bécsbe, ahol rögtön a TimeTravel múzeumhoz sétáltunk. Két videót találtam róla a youtube-on, ami tényleg jó:
A Volksgartentől indultunk gyalog, fél óra alatt kint is voltunk a Praterben, és addigra a havazás is elkezdődött. Nagyon örültem neki, mert pont arra gondoltam délelőtt, hogy a hótól még szebb lenne a város. Az óriáskerék a héten felújítás miatt zárva, szóval az nem jött össze, viszont felfedeztük, hogy van nekik igazi, láncos körhintájuk, amit gyerekkoromban úgy imádtam a tárnoki búcsún, szóval most már biztos, hogy egyszer szeretnénk úgy ellátogatni Bécsbe, hogy külön a Pratert célozzuk meg. A Madame Tussauds nyitva volt szerencsére, és nagyon jól éreztük magunkat benne. 64 viaszszobor van összesen, főleg osztrák hírességek, akik világhírnévre tettek szert, de azért akad bőven nem osztrák világsztár, sőt néhány olyan német híresség is, akiket az osztrákok is kedvelnek. (Osztrák nagylelkűség: Beethovent sajátjuknak tekintik, Hitlert odaadták a németeknek.) A múzeum egész területén nincs egyetlen teremőr sem, van viszont rengeteg kiegészítő, amit a fényképezkedéshez lehet használni, és senkinek nem jut eszébe lenyúlni. A legjobbak azok a termek voltak, ahol az osztrák érdekeltségű hírességeket lehetett megnézni, illetve az a terem, ahol bemutatták Madame Tussaud életét és a szobrok készítésének technikáját és folyamatát. Volt rengeteg kép, egyéb szemléltető anyag és több videó is. Elég sokat fényképeztünk, nagyon jól elvoltunk. Ami nem kis dolog: ennek a múzeumnak még a szuvenírboltja se a szokásos, közhelyes gagyi, hanem kifejezetten jó dolgokat lehet venni, akár egész olcsón is. A prímet a Klimt, Sissi és Ferenc József képeivel díszített minipezsgő vitte, anyu el is hozott egyet, egy klimteset.
3/4 5-kor indultunk vissza a Praterből a buszhoz, ismét gyalog. 3/4 6-tól volt gyülekező, 6-kor indult a busz. A hiba ott volt, hogy nem számoltunk azzal, mennyire messze van a Volksgartentől a Városháza. Megmondom: állati messze. Eleve majdnem fél 6 volt, amikor beültünk egy cukrászdába, de akkor még azt hittük, kb. 10-15 percre vagyunk a busztól. Én egy Sacher-tortát ettem, anyu egy Bailey's-es fánkot (!), de erről nincs fénykép, mert már azért eléggé izgultam, tényleg odaérünk-e időben.
Nem értünk oda. 3/4 6-kor már láttuk a Városháza tornyát. A messzeségben. Onnantól további 12 perc alatt értünk a buszhoz, és ebben még némi futás is volt. Mi voltunk az utolsó felszállók, de még így is 3 perccel a tervezett idő előtt indulhattunk haza. Odafelé nem tudtam aludni, mert iszonyúan fájt a jobb vállam (már napok óta fáj, alig bírom megmozdítani), de visszafelé azért sikerült, kb. negyed órát. Ez ahhoz elég volt, hogy teljesen kipihentnek érezzem utána magam. Negyed 10-kor értünk a Délihez, apu már ott volt értünk, és végül én fél 10-kor léptem be a lakás ajtaján. Vagyis szuper napunk volt, és még normális időben is értünk haza. Nagyon jó névnapi ajándék volt ez a nap :)
4:40-kor keltünk, négy óra alvás után, 6-kor már indult a busz a Délitől. Fél 10-re értünk Bécsbe, ahol rögtön a TimeTravel múzeumhoz sétáltunk. Két videót találtam róla a youtube-on, ami tényleg jó:
50 perc az egész, de nagyon nagy élmény, és egész biztos, hogy fogok még menni ide, ha járok még Bécsben. Nyitásnak megálltunk egy fal előtt, amin öt festmény lógott: Sissi, Mária Terézia, Mozart, Freud és egy számomra ismeretlen szerzetes képe. Amikor az egész csoport összegyűlt, a szerzetes egyszer csak levette a fejéről a kapucnit, és megszólalt. Aztán szép sorjában a többiek is. Humoros dolgokat mondtak, érdekeseket. Aztán jött a 8 perces, 5D-s mozi. 5D alatt azt kell érteni, hogy a tapintás is játszik a film közben: fújt a szél, éreztük a légnyomást a török ostromnál egy robbanás után, belénk rúgott egy dinoszaurusz, a hajunkba kapott a galamb, amikor elrepült a fejünk fölött, és a lábunk körül rohangásztak a patkányok a pestisjárvány idején (na, az undi volt). Közben meg ide-oda mozogtak a székek is, szóval nagyon izgalmas volt az egész. A végén többen kimondták, amit én is éreztem: egyáltalán nem tűnt 8 percnek, annyira élveztük. A múzeum további részében a második török ostromtól napjainkig mutatják be Bécs történelmének főbb pontjait. Bepillantást nyerünk néhány Habsburg uralkodó beszélgetésébe, sőt két zeneszerző vitájába is. Keringőztünk is egyet, ugyanis Bécs leghíresebb táncát is bemutatták. Aztán megérkeztünk Ferenc József temetésére, majd az óvóhelyre, ahol átéltük az Anschlusst és a bombázást, majd a felszabadítást. Utána megnéztük, hogyan osztották fel Bécset a szövetségesek a háború után, láttuk-hallottuk, amint Leopold Figl kihirdeti Ausztria függetlenségét 1955-ben, végül konflison felfedeztük Bécs legfontosabb látványosságait - repülő lovakkal, bizony. Szóval eszméletlen jó az egész. Igényes, profi, nagyon informatív és érdekes.
A beszélő képek (közül három és fél)
A plakát a múzeum oldalán
A mozgó és beszélő Sissi (gyönyörű volt, talán még szebb, mint a fényképeken)
Bécs felosztása a II. világháború után, a szürke részben együtt dirigáltak a szövetségesek
A városnézésen megnéztük azokat a helyszíneket, amiket általában meg szoktak mutatni a turistáknak, de azért jó ezeket minden ilyen úton felkeresni, mert minden idegenvezető és útikönyv mást emel ki a rengeteg információból, így mindig új dolgokat lehet megtudni. Például én eddig nem tudtam, hogy Sissi kedvenc virága az ibolya volt, és evett kandírozott ibolyát is. Valamikor 1 és 2 között végeztünk, onnantól 3/4 6-ig mindenki csinálhatott, amit szeretett volna. Mi még a buszon megbeszéltük anyuval, hogy kimegyünk a Praterbe, ott felülünk az óriáskerékre, majd megnézzük a Madame Tussuads-t, végül kipróbálunk egy cukrászdát, miután az idegenvezető a buszúton kb. ötször mondta el, hogy a Sacher milyen jó Ausztriában.
Pestis oszlop
Téliesített cukrászda
A kapucinusok temploma, a Habsburgok temetkezési helye
Anyu
Én
Meg a városnézős hátizsákom, amire már nagyon régen vágytam, és végre sikerült megszereznem
Homlokzat a Grabenen
Újabb cukrászda ill. csokibolt, felhívnám a figyelmet a kandírozott ibolyára a kép alján, középen
Az Ágoston-rendiek templomában a boldoggá avatott IV. Károly portréja
Még nem múlt el a karácsony
Sétálni indulnak a spanyol lovasiskola lipicai lovai
A nemzet könyvtára
A Volksgarten, a távolban Sissi
Itt meg a közelben
A Volksgartentől indultunk gyalog, fél óra alatt kint is voltunk a Praterben, és addigra a havazás is elkezdődött. Nagyon örültem neki, mert pont arra gondoltam délelőtt, hogy a hótól még szebb lenne a város. Az óriáskerék a héten felújítás miatt zárva, szóval az nem jött össze, viszont felfedeztük, hogy van nekik igazi, láncos körhintájuk, amit gyerekkoromban úgy imádtam a tárnoki búcsún, szóval most már biztos, hogy egyszer szeretnénk úgy ellátogatni Bécsbe, hogy külön a Pratert célozzuk meg. A Madame Tussauds nyitva volt szerencsére, és nagyon jól éreztük magunkat benne. 64 viaszszobor van összesen, főleg osztrák hírességek, akik világhírnévre tettek szert, de azért akad bőven nem osztrák világsztár, sőt néhány olyan német híresség is, akiket az osztrákok is kedvelnek. (Osztrák nagylelkűség: Beethovent sajátjuknak tekintik, Hitlert odaadták a németeknek.) A múzeum egész területén nincs egyetlen teremőr sem, van viszont rengeteg kiegészítő, amit a fényképezkedéshez lehet használni, és senkinek nem jut eszébe lenyúlni. A legjobbak azok a termek voltak, ahol az osztrák érdekeltségű hírességeket lehetett megnézni, illetve az a terem, ahol bemutatták Madame Tussaud életét és a szobrok készítésének technikáját és folyamatát. Volt rengeteg kép, egyéb szemléltető anyag és több videó is. Elég sokat fényképeztünk, nagyon jól elvoltunk. Ami nem kis dolog: ennek a múzeumnak még a szuvenírboltja se a szokásos, közhelyes gagyi, hanem kifejezetten jó dolgokat lehet venni, akár egész olcsón is. A prímet a Klimt, Sissi és Ferenc József képeivel díszített minipezsgő vitte, anyu el is hozott egyet, egy klimteset.
Erről nem derült ki, micsoda, de ott van a Praternél
Anyu az óriáskerékkel a háttérben
Johnny Depp
Audrey Hepburn
Jacko - ez az egyik vicces pillanat
David Hasselhoff - ez meg a másik
Hundertwasser (L)
Anyu is (L) Hundertwasser
Felhívnám a figyelmet a háttérben látható házakra, amiket szabadon lehet rakosgatni a falon, bizony.
Freud
Klimt
Mária Terézia
Az angol királynő
Madame Tussaud
3/4 5-kor indultunk vissza a Praterből a buszhoz, ismét gyalog. 3/4 6-tól volt gyülekező, 6-kor indult a busz. A hiba ott volt, hogy nem számoltunk azzal, mennyire messze van a Volksgartentől a Városháza. Megmondom: állati messze. Eleve majdnem fél 6 volt, amikor beültünk egy cukrászdába, de akkor még azt hittük, kb. 10-15 percre vagyunk a busztól. Én egy Sacher-tortát ettem, anyu egy Bailey's-es fánkot (!), de erről nincs fénykép, mert már azért eléggé izgultam, tényleg odaérünk-e időben.
Nem értünk oda. 3/4 6-kor már láttuk a Városháza tornyát. A messzeségben. Onnantól további 12 perc alatt értünk a buszhoz, és ebben még némi futás is volt. Mi voltunk az utolsó felszállók, de még így is 3 perccel a tervezett idő előtt indulhattunk haza. Odafelé nem tudtam aludni, mert iszonyúan fájt a jobb vállam (már napok óta fáj, alig bírom megmozdítani), de visszafelé azért sikerült, kb. negyed órát. Ez ahhoz elég volt, hogy teljesen kipihentnek érezzem utána magam. Negyed 10-kor értünk a Délihez, apu már ott volt értünk, és végül én fél 10-kor léptem be a lakás ajtaján. Vagyis szuper napunk volt, és még normális időben is értünk haza. Nagyon jó névnapi ajándék volt ez a nap :)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése