David Almond: Csókás nyár
Ezt a könyvet a molyon próbáltam megnyerni nyáron, de nem sikerült. Aztán a kívánságlistámon maradt, gondoltam, hátha egyszer még lesz ilyen nyereményjáték, ahol arról sorsolnak. Nem lett. Lett viszont molykarácsony, aminek keretében egymás kívánságlistájáról válogattunk, és nekem a molyangyalkám éppen ezt a könyvet küldte el egy SK könyvjelző kíséretében. Ez utóbbi ötletes és praktikus is, úgyhogy azt is megmutatom. Egyébiránt ez lett az első 2012-es könyvem.
Adott Liam Lynch, az észak-angliai kisfiú, akinek az apja soha semmire rá nem érő, híres író, az anyja meg soha semmivel nem törődő, híres művész. “Kisfiam, rajtad véres sebek vannak? Meg ne moccanj, azonnal lefényképezem… aztán kiállítom őket a galériában!” Ilyen anyja van neki, nem irigylem érte.
Miután senki nem méltatja figyelemre, egyik szülő sem lát tovább önmagánál, kénytelen magát önállóan szórakoztatni: Maxszel csavarog a környéken. Furcsa hely ez a Northumberland, van itt titkos barlang, várrom, bozótos, ameddig a szem ellát, sok-sok csóka és vipera. Ez utóbbi okból kifolyólag sosem élnék ott, de Liamnek nincs választása, meg amúgy sem érdeklik a kígyók, bátran csörtet jobbra-balra a mezőkön át anélkül, hogy a lába elé nézne. Hát a víz kivert a gondolattól is. Szóval a nagy csavargás közepette a várromnál talál a két fiú egy csecsemőt, akihez egy csóka vezeti el őket. Szenzáció, országos tévé, tizenöt perc hírnév.
Aztán Max felnő: barátnője lesz, és már nem ér rá háborúsdit meg kempingezőset játszani Liammel, akinek így nem marad más hátra, mint a környék fura gyerekével, Nattrass-szel bandázni. Nattrass nem egyszerűen fura, hanem kegyetlen és gonosz is. Nagy örömét leli állatok megkínzásában és megölésében, imádja a youtube lefejezős videóit. Én félnék tőle. Liamet viszont vonzza ez a gonoszság, mert őt – és itt kaptam a fejemhez – nem keresztelték meg, vagyis nem tisztították meg a bűntől. Ezt nagyon nehezen tűröm, akkor is, ha valójában nem mondják ki, csak körülírják, mint ebben a regényben. Elhiszem, hogy a hívő emberek számára fontos, hogy a gyerekeiket megkereszteljék, mert Isten így látja jónak – tegyék. Semmi bajom nincs vele, a keresztelő maga amúgy is szép szertartás. Csak attól áll fel a hátamon a szőr, amikor valaki megpróbálja megmagyarázni, hogy ez a szertartás megtisztítja a gyereket az eredendő bűntől, így ő jó lesz, míg a meg nem keresztelt gyerek a bűnben ragad, és belőle rossz ember válik. Én eddig csak azt láttam magam körül, hogy a megkeresztelésnek semmilyen hatása nincs az emberre, sehogyan nem befolyásolja se a személyiséget, se a viselkedést, se semmit. A jövőt igen, ha az ember a negyvenes években él, de ennyi. Szóval a történet szempontjából lényeges, hogy talán a szertartás elmulasztása, talán más miatt Liam Nattrass közelében sündörög, és egy-két akciójában részt is vesz. Itt jegyezném meg, hogy Nattrass esetében nem esik szó róla, megkeresztelték-e vagy sem.
A történetben még szerepel egy árva meg egy libériai menekült is, valamint egy életlen kés. Az egész regény sötét, borús, baljós, hátborzongató, végig azt várja az ember, mikor történik valami tragédia, de csak nem akar történni, az olvasó meg egyre feszültebb. Én végig biztos voltam benne, hogy az utolsó oldalakon Nattrass kibelez valakit: embert vagy állatot, mindegy. Ennél sokkal érdekesebb a végkifejlet, de nyilván nem kotyogom el, pontosan mi is az. A lényeg belőle csak annyi, hogy meglepett, mennyire furák tudnak lenni a felnőttek, és szerintem nagyon veszélyes dolog gyerekek agresszív megnyilvánulásait elbagatellizálni, mert ki tudja, hová vezet. Ráadásul ezek a fiúk-lányok 14 évesek, szóval már egyáltalán nem is kicsik. Nem derül ki, a végkifejlet mennyiben változtatja meg a northumberlandi gyerekek közti erőviszonyokat, pedig érdekes lett volna, és engem az is érdekelne, hogyan számolnak el a résztvevők a lelkiismeretükkel.
Nem vagyok benne biztos, hogy értem, mi volt az író célja ezzel a könyvvel. Nem egészen értem, mi a tanulság. Vagy csak el akart mesélni egy történetet, a többi rám van bízva? Tanulság az, amit én levonok belőle? Majd még gondolkodom rajta. Addig is: érdekes volt, érdemes egyszer elolvasni, a fordítási hibákat továbbra sem szeretem (majd egyszer valaki árulja el például, milyen az, amikor valaki okosan néz ki a ruhájában), négy csillagot adtam, de a szerző másik regénye, a Skellig átmenetileg lekerült a kívánságlistámról. Azt hiszem, most egy darabig nem vágyom ilyen nyomasztó könyvre.
Adott Liam Lynch, az észak-angliai kisfiú, akinek az apja soha semmire rá nem érő, híres író, az anyja meg soha semmivel nem törődő, híres művész. “Kisfiam, rajtad véres sebek vannak? Meg ne moccanj, azonnal lefényképezem… aztán kiállítom őket a galériában!” Ilyen anyja van neki, nem irigylem érte.
Miután senki nem méltatja figyelemre, egyik szülő sem lát tovább önmagánál, kénytelen magát önállóan szórakoztatni: Maxszel csavarog a környéken. Furcsa hely ez a Northumberland, van itt titkos barlang, várrom, bozótos, ameddig a szem ellát, sok-sok csóka és vipera. Ez utóbbi okból kifolyólag sosem élnék ott, de Liamnek nincs választása, meg amúgy sem érdeklik a kígyók, bátran csörtet jobbra-balra a mezőkön át anélkül, hogy a lába elé nézne. Hát a víz kivert a gondolattól is. Szóval a nagy csavargás közepette a várromnál talál a két fiú egy csecsemőt, akihez egy csóka vezeti el őket. Szenzáció, országos tévé, tizenöt perc hírnév.
Aztán Max felnő: barátnője lesz, és már nem ér rá háborúsdit meg kempingezőset játszani Liammel, akinek így nem marad más hátra, mint a környék fura gyerekével, Nattrass-szel bandázni. Nattrass nem egyszerűen fura, hanem kegyetlen és gonosz is. Nagy örömét leli állatok megkínzásában és megölésében, imádja a youtube lefejezős videóit. Én félnék tőle. Liamet viszont vonzza ez a gonoszság, mert őt – és itt kaptam a fejemhez – nem keresztelték meg, vagyis nem tisztították meg a bűntől. Ezt nagyon nehezen tűröm, akkor is, ha valójában nem mondják ki, csak körülírják, mint ebben a regényben. Elhiszem, hogy a hívő emberek számára fontos, hogy a gyerekeiket megkereszteljék, mert Isten így látja jónak – tegyék. Semmi bajom nincs vele, a keresztelő maga amúgy is szép szertartás. Csak attól áll fel a hátamon a szőr, amikor valaki megpróbálja megmagyarázni, hogy ez a szertartás megtisztítja a gyereket az eredendő bűntől, így ő jó lesz, míg a meg nem keresztelt gyerek a bűnben ragad, és belőle rossz ember válik. Én eddig csak azt láttam magam körül, hogy a megkeresztelésnek semmilyen hatása nincs az emberre, sehogyan nem befolyásolja se a személyiséget, se a viselkedést, se semmit. A jövőt igen, ha az ember a negyvenes években él, de ennyi. Szóval a történet szempontjából lényeges, hogy talán a szertartás elmulasztása, talán más miatt Liam Nattrass közelében sündörög, és egy-két akciójában részt is vesz. Itt jegyezném meg, hogy Nattrass esetében nem esik szó róla, megkeresztelték-e vagy sem.
A történetben még szerepel egy árva meg egy libériai menekült is, valamint egy életlen kés. Az egész regény sötét, borús, baljós, hátborzongató, végig azt várja az ember, mikor történik valami tragédia, de csak nem akar történni, az olvasó meg egyre feszültebb. Én végig biztos voltam benne, hogy az utolsó oldalakon Nattrass kibelez valakit: embert vagy állatot, mindegy. Ennél sokkal érdekesebb a végkifejlet, de nyilván nem kotyogom el, pontosan mi is az. A lényeg belőle csak annyi, hogy meglepett, mennyire furák tudnak lenni a felnőttek, és szerintem nagyon veszélyes dolog gyerekek agresszív megnyilvánulásait elbagatellizálni, mert ki tudja, hová vezet. Ráadásul ezek a fiúk-lányok 14 évesek, szóval már egyáltalán nem is kicsik. Nem derül ki, a végkifejlet mennyiben változtatja meg a northumberlandi gyerekek közti erőviszonyokat, pedig érdekes lett volna, és engem az is érdekelne, hogyan számolnak el a résztvevők a lelkiismeretükkel.
Nem vagyok benne biztos, hogy értem, mi volt az író célja ezzel a könyvvel. Nem egészen értem, mi a tanulság. Vagy csak el akart mesélni egy történetet, a többi rám van bízva? Tanulság az, amit én levonok belőle? Majd még gondolkodom rajta. Addig is: érdekes volt, érdemes egyszer elolvasni, a fordítási hibákat továbbra sem szeretem (majd egyszer valaki árulja el például, milyen az, amikor valaki okosan néz ki a ruhájában), négy csillagot adtam, de a szerző másik regénye, a Skellig átmenetileg lekerült a kívánságlistámról. Azt hiszem, most egy darabig nem vágyom ilyen nyomasztó könyvre.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése