Kalandok Marcival
1. Tegnap este megérkeztünk a sétából, feljöttünk, kinyitottam az ajtót, mondtam a kutyának, hogy menjen be, majd bementem, bezártam az ajtót, lepakoltam, és ekkor gyanús lett a csönd. Néztem a szobaajtó felé, semmi mozgás. Kiabáltam, hogy "Marci, hol vagy?", mire a válasz némi kaparászás volt a bejárati ajtó túloldaláról. Elhúztam a függönyt az ajtón, és azt láttam, hogy a kutya a lábával az ablakon bámul befelé. Azt a döbbent fejet, amit vágott... Nagyon sajnálom, hogy nem jutott eszembe lefényképezni. Mindenesetre alig bírtam kinyitni az ajtót, úgy röhögtem. Aztán meg percekig bújt, annyira nem értette, miért zártam ki. (Egyébként én sem értem: konkrétan emlékszem, hogy amikor mondtam neki, hogy menjen be, bement. Kéne már pihenni.)
2. Hazaértem 7 körül, és miközben vettem le a kabátomat, megjelent a kutya, jött köszönni, ahogy szokta. Ilyenkor álmából ébred, és olyan tempóban érkezik, mint egy reumás lajhár. Miután kiörömködte magát azon, hogy itthon vagyok, gyanúsan frissen szaladt vissza a szobába. Gondoltam, hoz valami játékot, mert ilyenkor ez a következő lépés, és akkor azt a játékot kell neki dobálni. De csak nem jött. Jöttem be a szobába, felkapcsoltam a villanyt, és odanéztem a kutya kosarára, mert meg akartam kérdezni tőle, hogy visszafeküdt-e aludni. De nem volt benne. Döbbentem néztem körül a szobában, és mit látok? Az ágy közepén összegömbölyödve pislog rám a kutya. Az ágyon!!!! Ilyet még sosem csinált - vagy még sosem bukott le. Ráadásul amikor rászóltam, hogy "Mit csinálsz?!", akkor nem pattant le szélsebesen, hanem bizonytalanul csóválta a farkát, és aztán csak másodszori felszólításra mászott le az ágyról. Beküldtem a kosarába, és aztán negyed órán át hagytam, hogy szégyellje magát, mert aranyos fejet vág közben, de ami ennél is fontosabb, nehogy már azt gondolja, hogy normális dolog a gazdi ágyában fetrengeni kedvére. Az egészben azt nem értem, mégis mire gondolhatott, amikor visszamászott a köszönés után. Gondolta, nem jövök be a szobába? Ostoba ez a kutya?
2. Hazaértem 7 körül, és miközben vettem le a kabátomat, megjelent a kutya, jött köszönni, ahogy szokta. Ilyenkor álmából ébred, és olyan tempóban érkezik, mint egy reumás lajhár. Miután kiörömködte magát azon, hogy itthon vagyok, gyanúsan frissen szaladt vissza a szobába. Gondoltam, hoz valami játékot, mert ilyenkor ez a következő lépés, és akkor azt a játékot kell neki dobálni. De csak nem jött. Jöttem be a szobába, felkapcsoltam a villanyt, és odanéztem a kutya kosarára, mert meg akartam kérdezni tőle, hogy visszafeküdt-e aludni. De nem volt benne. Döbbentem néztem körül a szobában, és mit látok? Az ágy közepén összegömbölyödve pislog rám a kutya. Az ágyon!!!! Ilyet még sosem csinált - vagy még sosem bukott le. Ráadásul amikor rászóltam, hogy "Mit csinálsz?!", akkor nem pattant le szélsebesen, hanem bizonytalanul csóválta a farkát, és aztán csak másodszori felszólításra mászott le az ágyról. Beküldtem a kosarába, és aztán negyed órán át hagytam, hogy szégyellje magát, mert aranyos fejet vág közben, de ami ennél is fontosabb, nehogy már azt gondolja, hogy normális dolog a gazdi ágyában fetrengeni kedvére. Az egészben azt nem értem, mégis mire gondolhatott, amikor visszamászott a köszönés után. Gondolta, nem jövök be a szobába? Ostoba ez a kutya?
Megjegyzések
Megjegyzés küldése