Ransom Riggs: Miss Peregrine's Home for Peculiar Children
Ez a második könyv, amit a névnapi kuponból vettem e-book formában. (Összesen öten vannak, most fejeztem be az utolsót. Ezt egyébként még márciusban olvastam, ennyire vagyok elmaradva a könyvértékelésekkel itt a blogon. Félelmetes.)
A történet maga nem túl eredeti, nem valami nagy durranás. Kicsit Harry Potter, amitől én elszomorodtam, mert nem szeretem, ha a Harry Pottert igyekszik utánozni valaki, mert az még sosem sült el jól. Nem örülök annak sem, hogy lesz folytatása, mert szerintem többet adott volna egy szépen lekerekített történet egy kötetben, mint amennyit a folytatások adhatnak, hiszen azok már nem támaszkodhatnak arra, amire ez az első könyv, és amit mindjárt kifejtek. Persze azért ne értsen félre senki, egyáltalán nem rossz a könyv, csak kicsit többet vártam tőle.
A könyv olvasása közben nagy érdeklődéssel nézegettem a fényképeket, amik gyönyörűen látszanak a Kindle képernyőjén, pedig többen mondták, hogy borzalmas a minőségük olyan kicsi felületen. Az utószóból kiderül, hogy nem az történt, amire én gondoltam, nevezetesen hogy a szöveghez készítettek képeket. Épp ellenkezőleg: az írót érdeklik a fényképek, gyűjti őket, így aztán egy csomó fura fotó birtokába jutott, amik megihlették, és így született a szöveg. A kedvenc képem egyébként az, amelyik a borítón is szerepel, valami egészen hátborzongató, de közben szép is.
Összességében négy pontot kapott, mert bár a történet nem túl kreatív, az alapötlet szerintem az. Senkinek nem árthat meg, ha elolvassa a könyvet.
A történet maga nem túl eredeti, nem valami nagy durranás. Kicsit Harry Potter, amitől én elszomorodtam, mert nem szeretem, ha a Harry Pottert igyekszik utánozni valaki, mert az még sosem sült el jól. Nem örülök annak sem, hogy lesz folytatása, mert szerintem többet adott volna egy szépen lekerekített történet egy kötetben, mint amennyit a folytatások adhatnak, hiszen azok már nem támaszkodhatnak arra, amire ez az első könyv, és amit mindjárt kifejtek. Persze azért ne értsen félre senki, egyáltalán nem rossz a könyv, csak kicsit többet vártam tőle.
A könyv olvasása közben nagy érdeklődéssel nézegettem a fényképeket, amik gyönyörűen látszanak a Kindle képernyőjén, pedig többen mondták, hogy borzalmas a minőségük olyan kicsi felületen. Az utószóból kiderül, hogy nem az történt, amire én gondoltam, nevezetesen hogy a szöveghez készítettek képeket. Épp ellenkezőleg: az írót érdeklik a fényképek, gyűjti őket, így aztán egy csomó fura fotó birtokába jutott, amik megihlették, és így született a szöveg. A kedvenc képem egyébként az, amelyik a borítón is szerepel, valami egészen hátborzongató, de közben szép is.
Összességében négy pontot kapott, mert bár a történet nem túl kreatív, az alapötlet szerintem az. Senkinek nem árthat meg, ha elolvassa a könyvet.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése