kezdődik itthon, aztán visszamegyek dolgozni, és feltehetőleg soha többet nem leszek már GYES-en. Ez némi szomorúsággal tölt el, meg rám is ijeszt, hogy az itthoni dolgokat most kell elrendezni, később talán már nem lesz időm munka mellett. Tomival úgy gondoltuk, két vagy három gyerekünk lesz. Ő viccesen szokta mondani, megnézzük, milyen a kettő, és, ha nagyon rosszak, akkor nem vállalunk harmadikat. Én gyerekkorom óta éreztem, hogy két lányom lesz, de lehetett volna szó harmadikról. Nem rosszak egyáltalán a hölgyek, de, ahogy mondani szoktam nekik, el lehet itt fáradni elég alaposan minden nap. Hiszti hiszti hátán, minden azonnal kell, a késleltetés gyakorlás alatt áll. Aztán vannak a remek ötletek, pl. ma, amikor fél kiló liszttel sikerült beteríteni a fél nappalit - oké, felsöpört utána a főkolompos, de engem eléggé lefárasztott a látvány, már csak azért is, mert sokszor elmondtam már, hogy nem főzhetnek játékból igazi hozzávalókkal az igazi fazékban. Szórakoztatás plusz házimunka,
Lábad jobban van már? (Gondolom, ez nem olyan kis számítógépes hangfal volt. De akkor meg minek emelgeted?)
VálaszTörlésKöszönöm kérdésed, jól van szegény jobb lábam :) Látszik a lábfejemen egy pici seb, meg érintésre fáj, de amúgy semmi komoly. Nem emelgettem, csak kicsit rugdostam a hangfalat, mert pont a jobb lábam mellett van az asztal alatt, és akkor rugdosni szoktam. Ezentúl nem rugdosom :)
VálaszTörlés