Egyetemre járni jó

Már félév elején úgy éreztem, hogy fel fogok robbanni, amikor beküldtem a cikkemet a témavezetőm ajánlásával, hogy tegyék ki a doktori honlapra, erre visszajött egy e-mail, hogy mostantól két ajánló kell, ki nekem a másik.

Tegnap este 11-kor kaptam egy újabb e-mailt, hogy létrehoztak egy adatbázist, ahová mindenki szépen töltögesse fel a tudományos munkái címét, megjelenésük helyét és időpontját, valamint a szövegét, mégpedig gyorsan, mint a szél, mert különben.

Én ezeken annyira ki tudok borulni. Nagyon örülök, hogy egyre nehezebben teljesíthetőek a képzés feltételei, tényleg, most aztán már komolyan úgy érzem, hogy húha, igazi DOKTOR lesz belőlem. Csak nem lehetne, hogy ezeket az új ötleteket az újonnan érkezőknek vezessék be? Halálosan fárasztó, hogy van félévente két ilyen új kitaláció, ami mindenkire vonatkozik.

Mellesleg Livi éppen ma mesélte (mert volt nálunk, megünnepeltük a karácsonyt!!! meg a születésnapunkat is), hogy azt is egy ilyen kis vezetői összejövetelen döntötték el, hogy a doktori iskola összes hallgatója részt fog venni a kritikai kiadás készítésében, mert különben lassan halad a munka. Azóta is hálát adok egyébként az égnek, hogy nem akkor találták ezt ki, amikor már abszolváltam, de még nincs meg a disszertációm, mert nem kizárt, hogy akkor őrjöngtem volna is. Így csak közepesen hangosan káromkodtam, hogy miért a képzés felénél kell ilyeneket kitalálni.

Ünnepélyesen megfogadom, hogy ha meglesz a doktori címem, én többet nem kezdek bele semmilyen egyetemi képzésbe. Vagy legalábbis nem ezen az egyetemen. Úgy érzem, most sokalltam be.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Gumimacik utoljára

Az utolsó hónapom

Gárdonyi Géza: Isten rabjai