Az ajtó

Elkészült a filmváltozat, a mozikba került, múlt hét óta megtekinthető.

J. Andival és K. Andival néztük meg ma este a Corvinban. Kb. félig volt a terem, de persze sejthető volt, hogy egy magyar filmre nem fog dőlni a nép.

Belegondolva kicsit furcsa, hogy egy magyar filmben csak a két főszereplőt alakítja külföldi színész, de biztos ennek is megvan az oka. Helen Mirren nagyon jó volt Emerencnek, de Martina Gedeck nem tetszett túlságosan Szabó Magda szerepében, mert szerintem a 40 és 50 között járó írónő egyáltalán nem ilyen lehetett. Nem tudom elképzelni róla, hogy így riszálta volna magát jobbra-balra. Bár biztosan dolgoztak a filmen olyanok, akik ismerték őt fiatalabb korában, szóval lehet, hogy tényleg ilyen volt, csak nekem ez az ábrázolás túlságosan elüt attól a képtől, amit kialakítottam magamban a regények alapján. Eperjes Károllyal kapcsolatban eleve előítéleteim voltak (A hídember elég mély nyomokat hagyott), és talán ezért, talán másért, de nem tetszett a játéka. Pontosabban egészen elviselhetően keveset játszott, csak az a nevetős jelenet nem kellett volna.

Maga film olyan szempontból tetszett, hogy viszonylag pontosan követte a könyvet, olyan szempontból viszont nem, hogy sok-sok különálló, egymással össze nem kötött jelenet van benne, amiknek nem látszik túl sok értelme. Nekem például nem tetszett, hogy Emerenc a film során háromszor sepreget faleveleket, háromszor meg havat, és eközben semmi, de semmi nem történik vele. Talán ha nem egy percig sepregetett volna, csak félig, nem éreztem volna annyira céltalannak a dolgot, és jobban át tudtam volna érezni, hogy most éppen az idő múlását jelenítik meg. Ugyanilyen, amikor az írónő szalad az utcán szakadó esőben. Annak sincs se eleje, se vége, se előzménye, se következménye, csak úgy ott van egy szál magában. Nem értettem, miért kellett megváltoztatni Szobotka Tibor és Szabó Magda vezetéknevét Szabadosra, ezen kicsit kiakadtam. Főleg úgy, hogy az egész filmben egyszer hangzik el mindkettőjük neve, ráadásul ez a film azért mégis magyaroknak készült, akik azért talán csak ismerik Szabó Magda és Szobotka Tibor nevét. Nem értettem az egészet.

Ezek az eddigiek apróságok, de van egy nagyon nagy bajom is. Nevezetesen az, hogy az árulás jelenetét teljesen átírták. Nem értem az értelmét, a célját. Ezzel a változtatással jócskán lecsökkentik az írónő árulásban vállalt szerepét, pedig bizony ő volt az egyik főkolompos, és ráadásul nagyon csúnyán cserben hagyta Emerencet. Azt persze sosem tudjuk már meg, tényleg úgy történt-e, ahogy ő azt megírta, de ő azt állította, igen. Ha viszont ezt elhisszük neki, akkor megint nem értem, miért kell kisebbíteni egy olyan hibát, amit ő nem próbált kisebbíteni. Nagyon furcsa volt ez a rész.

A hangulatot viszont jól visszaadja a film, meg jól játszanak a színészek (kivétel, aki nem), egyébként Martina Gedeck is, csak nekem ő nem olyan Szabó Magda, mint amilyet én elképzeltem, és nagyon érdekes volt, hogy két mellékszereplő kivételével mindenki angolul beszélt, és utólag szinkronizálták a filmet.

Összességében azt mondanám, hogy érdemes megnézni egyszer, miután az ember elolvasta a regényt, és azt hiszem, három és fél csillagot adnék neki, ha csillagoznám a filmeket. Aztán lehet, hogy majd sokkal jobban tetszik, amikor másodszorra nézem Blankáékkal.