Rájár a rúd
Marcira. Annyi kalandja van mostanában, nem is értem.
Először múlt pénteken érte atrocitás, amikor is séta közben megharapta egy bullmasztiff vagy mi, valami hatalmas nagy kutya, kétszer akkora volt, mint Marci.
Egy Lonci nevű kutyussal meg a gazdájával sétáltunk, és megálltunk beszélgetni ezzel a másik kutyás gazdival. A másik kutya (Hapsi) pórázon volt a Duna-parton, Lonci és Marci meg nem, mivel itt szinte mindenki elengedi a kutyáját. Már percek óta ott álltunk, Lonci szaglászta Hapsit, Hapsi meg visszaszaglászott, amikor is megérkezett Marci. Neki addig egyéb dolga volt, körbeszagolta a teljes Duna-partot, mielőtt odatalált volna hozzánk.
Nagyon gyorsan történt az egész. Marci hátulról megszagolta Hapsit, mire az megfordult, és már rajta is volt Marcin. Hatalmas visítás jött a nyomorultból, míg Hapsit rángatta a gazdája, és végül sikerült is leszednie Marciról. Erre Marci elrohant, pár méterrel arrébb lecsapta magát ülésbe, és égnek emelt fejjel, nyitott szájjal vonyított percekig. Nagyon ijesztő volt az egész, pláne, hogy azt hittem, csupa vér az oldala, ahol ráugrott Hapsi, mert a sötétben csak azt láttam, hogy sötéten csillog valami, de végül kiderült, hogy az csak nyál. Lemostam az oldalát hóval, megtöröltem zsepivel, közben ő visított, Lonci gazdája meg ordított Hapsi gazdájával. Ugyanis kiderült, hogy ez nem is az első eset, volt már olyan kutyus, akinek Hapsi konkrétan letépte a mellkasát, úgy kellett visszafoltozni 60 ezer forintért, amiből Hapsi gazdája egy fillért sem fizetett.
Az a szomorú, hogy ebben az esetben sem a kutya a hülye, hanem a gazdája inkompetens. Hapsi azért hiszi, hogy normális, amit csinál, mert semmilyen büntetés nem követi a támadást. Csak annyi történt, hogy a gazdája odébb rángatta, aztán nézett ki a fejéből. Nem szorította le a földre a kutyát, hangos szava nem volt, se egy pofon, se egy semmi. Ebből rohadt nehéz ám rájönni, hogy rosszat csinált… És úgy tűnik, annyira súlyos már a helyzet, hogy az sem elég óvintézkedés, hogy nem veszik le róla a pórázt, mert már annyira el van tévedve. Mondta Lonci gazdája, hogy elég sürgősen kutyaiskolába vagy terápiára kéne vinni Hapsit, mielőtt egyszer megöl egy mit sem sejtő kutyát, mire a gazda csak hümmögött. (És nem fogja elvinni a kutyáját, ez egyértelmű.) Aztán azt is mondta, csak én nem hallottam Marci visításától, hogy bocs, ha orvoshoz kell vinni, majd elballagott. Ez is milyen hozzáállás már. Magamról simán elképzelem, hogy ha Marci ilyet csinálna, annyira elkapna a düh, hogy nagyon csúnyán megverném, bármennyire is tilos a kutyát ütlegelni. De ez, hogy semmi reakció ne legyen?
Azóta is találkoztunk, hát nem volt nehéz rávenni Marcit, hogy a lehető legnagyobb ívben kerülje ki. Egyébként seb nem keletkezett, de nagyon fájlalta az oldalát pár napig, és máig nem tért vissza teljesen a bizalma, ami eddig megvolt más kutyákkal szemben. Ha a háta mögé kerül egy kutya, már morog. Ő mondjuk kap érte büntetést, ezért várhatóan egyszer csak megint leszokik erről, csak azért szomorú, hogy ilyen hatása legyen annak, hogy valaki sokkal nagyobb kutyát tart, mint amekkorára képessége lenne.
A következő kaland most csütörtökön jött. Szintén a parton, a Petőfi híd pesti hídfőjénél szaladgált Marci egy Dexi nevű németjuhásszal, akit azért szeret, mert nagyon jókat lehet futni vele. Dexi loholt elöl, Marci utána, de egyszer csak a híd alatt irányt váltott, a villamos felé rohant. Hirtelen jött egy hatalmas visítás, kb. tíz méterrel később megállt, felemelte a jobb első tappancsát, összegörnyedt. Odafutottam hozzá megnézni, mi történt, de nem engedte megnézni a lábát, hanem eldőlt az oldalára, mint egy fa. Azt hittem, annyira fáj neki, hogy elájult, de végül is nem, csak nem bírta ülésben tartani magát. Tomi közben kereste, mibe lépett bele. Kiderült, hogy nem is belelépett valamibe, hanem kiáll a földből egy hatalmas vasrúd, ami addig soha nem volt ott, és csak valami idióta szúrhatta le oda, és ezt a sötétben nem vette észre Marci, ezért teljes lendülettel nekiszaladt. Jópár percig ott álldogáltunk, vártuk, hogy kicsit összeszedje magát szegény, hát nem ment gyorsan. Végül felállt, de annyira sántított, hogy alig bírt hazajönni, Tomi meg nem engedte, hogy felvegyem, mondván, ez egy kutya, nem egy gyerek, és a természetben sem venné fel senki. Szerintem több sebből vérzik ez az érvelés, de mindegy, valahogy hazavonszolta magát a kutya, és a lépcsőn azért felvette őt Tomi. Ezek után péntek reggel elvitte orvoshoz, aki azt mondta, hogy a múlt heti harapásnak tényleg nincs nyoma, csak egy kis zúzódás keletkezett, ami múlóban van, a csütörtöki baleset meg nem komoly, csak egy kis ödémát okozott, ami majd magától felszívódik. Azért fájdalomcsillapítót adott a kutyának öt napra.
Tomi szerint azért történik vele ennyi minden, mert kamasz, de Liza is volt kamasz, őt 1995 és 2006 között mégis kizárólag évente egyszer vittük orvoshoz, amikor oltást kapott. Igaz persze, hogy Liza nem bandázott kutyákkal, és sokáig sétálni sem járt rendszeresen, csak a kertben császkált. Azért remélem, most egy jó darabig nem történik semmi ilyesmi. Jóból is megárt a sok, hát még rosszból.
Először múlt pénteken érte atrocitás, amikor is séta közben megharapta egy bullmasztiff vagy mi, valami hatalmas nagy kutya, kétszer akkora volt, mint Marci.
Egy Lonci nevű kutyussal meg a gazdájával sétáltunk, és megálltunk beszélgetni ezzel a másik kutyás gazdival. A másik kutya (Hapsi) pórázon volt a Duna-parton, Lonci és Marci meg nem, mivel itt szinte mindenki elengedi a kutyáját. Már percek óta ott álltunk, Lonci szaglászta Hapsit, Hapsi meg visszaszaglászott, amikor is megérkezett Marci. Neki addig egyéb dolga volt, körbeszagolta a teljes Duna-partot, mielőtt odatalált volna hozzánk.
Nagyon gyorsan történt az egész. Marci hátulról megszagolta Hapsit, mire az megfordult, és már rajta is volt Marcin. Hatalmas visítás jött a nyomorultból, míg Hapsit rángatta a gazdája, és végül sikerült is leszednie Marciról. Erre Marci elrohant, pár méterrel arrébb lecsapta magát ülésbe, és égnek emelt fejjel, nyitott szájjal vonyított percekig. Nagyon ijesztő volt az egész, pláne, hogy azt hittem, csupa vér az oldala, ahol ráugrott Hapsi, mert a sötétben csak azt láttam, hogy sötéten csillog valami, de végül kiderült, hogy az csak nyál. Lemostam az oldalát hóval, megtöröltem zsepivel, közben ő visított, Lonci gazdája meg ordított Hapsi gazdájával. Ugyanis kiderült, hogy ez nem is az első eset, volt már olyan kutyus, akinek Hapsi konkrétan letépte a mellkasát, úgy kellett visszafoltozni 60 ezer forintért, amiből Hapsi gazdája egy fillért sem fizetett.
Az a szomorú, hogy ebben az esetben sem a kutya a hülye, hanem a gazdája inkompetens. Hapsi azért hiszi, hogy normális, amit csinál, mert semmilyen büntetés nem követi a támadást. Csak annyi történt, hogy a gazdája odébb rángatta, aztán nézett ki a fejéből. Nem szorította le a földre a kutyát, hangos szava nem volt, se egy pofon, se egy semmi. Ebből rohadt nehéz ám rájönni, hogy rosszat csinált… És úgy tűnik, annyira súlyos már a helyzet, hogy az sem elég óvintézkedés, hogy nem veszik le róla a pórázt, mert már annyira el van tévedve. Mondta Lonci gazdája, hogy elég sürgősen kutyaiskolába vagy terápiára kéne vinni Hapsit, mielőtt egyszer megöl egy mit sem sejtő kutyát, mire a gazda csak hümmögött. (És nem fogja elvinni a kutyáját, ez egyértelmű.) Aztán azt is mondta, csak én nem hallottam Marci visításától, hogy bocs, ha orvoshoz kell vinni, majd elballagott. Ez is milyen hozzáállás már. Magamról simán elképzelem, hogy ha Marci ilyet csinálna, annyira elkapna a düh, hogy nagyon csúnyán megverném, bármennyire is tilos a kutyát ütlegelni. De ez, hogy semmi reakció ne legyen?
Azóta is találkoztunk, hát nem volt nehéz rávenni Marcit, hogy a lehető legnagyobb ívben kerülje ki. Egyébként seb nem keletkezett, de nagyon fájlalta az oldalát pár napig, és máig nem tért vissza teljesen a bizalma, ami eddig megvolt más kutyákkal szemben. Ha a háta mögé kerül egy kutya, már morog. Ő mondjuk kap érte büntetést, ezért várhatóan egyszer csak megint leszokik erről, csak azért szomorú, hogy ilyen hatása legyen annak, hogy valaki sokkal nagyobb kutyát tart, mint amekkorára képessége lenne.
A következő kaland most csütörtökön jött. Szintén a parton, a Petőfi híd pesti hídfőjénél szaladgált Marci egy Dexi nevű németjuhásszal, akit azért szeret, mert nagyon jókat lehet futni vele. Dexi loholt elöl, Marci utána, de egyszer csak a híd alatt irányt váltott, a villamos felé rohant. Hirtelen jött egy hatalmas visítás, kb. tíz méterrel később megállt, felemelte a jobb első tappancsát, összegörnyedt. Odafutottam hozzá megnézni, mi történt, de nem engedte megnézni a lábát, hanem eldőlt az oldalára, mint egy fa. Azt hittem, annyira fáj neki, hogy elájult, de végül is nem, csak nem bírta ülésben tartani magát. Tomi közben kereste, mibe lépett bele. Kiderült, hogy nem is belelépett valamibe, hanem kiáll a földből egy hatalmas vasrúd, ami addig soha nem volt ott, és csak valami idióta szúrhatta le oda, és ezt a sötétben nem vette észre Marci, ezért teljes lendülettel nekiszaladt. Jópár percig ott álldogáltunk, vártuk, hogy kicsit összeszedje magát szegény, hát nem ment gyorsan. Végül felállt, de annyira sántított, hogy alig bírt hazajönni, Tomi meg nem engedte, hogy felvegyem, mondván, ez egy kutya, nem egy gyerek, és a természetben sem venné fel senki. Szerintem több sebből vérzik ez az érvelés, de mindegy, valahogy hazavonszolta magát a kutya, és a lépcsőn azért felvette őt Tomi. Ezek után péntek reggel elvitte orvoshoz, aki azt mondta, hogy a múlt heti harapásnak tényleg nincs nyoma, csak egy kis zúzódás keletkezett, ami múlóban van, a csütörtöki baleset meg nem komoly, csak egy kis ödémát okozott, ami majd magától felszívódik. Azért fájdalomcsillapítót adott a kutyának öt napra.
Tomi szerint azért történik vele ennyi minden, mert kamasz, de Liza is volt kamasz, őt 1995 és 2006 között mégis kizárólag évente egyszer vittük orvoshoz, amikor oltást kapott. Igaz persze, hogy Liza nem bandázott kutyákkal, és sokáig sétálni sem járt rendszeresen, csak a kertben császkált. Azért remélem, most egy jó darabig nem történik semmi ilyesmi. Jóból is megárt a sok, hát még rosszból.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése