Mikulás-napi vita
Idén is sikerült a decemberi ünnepkör kellős közepén hozzászólásokat olvasni, bár mondjuk nem sokat, de idén is ugyanúgy meglepődtem, mint tavaly.
Idén is előkerültek azok az emberek, akik habzó szájjal verik az asztalt, hogy márpedig Mikulás nincs, és aki ilyenekkel tömi a gyereke fejét, az hülye. Akkor hagytam abba az olvasgatást, amikor megérkezett az első jó válasz a hőbörgésre: csodák kellenek, nem lehet mindig a rideg valóságban élni, és persze lehet a gyereknek esti mese gyanánt törikönyvet is olvasni, csak minek.
Idén fogalmazódott meg bennem az a gondolat, hogy ezek azok az emberek, akik 3-4-5 évesen kaján vigyorral a képükön álltak oda az oviban a társaik elé, és ünnepélyesen bejelentették, hogy nincs is Mikulás, aztán röhögtek, ha valaki ezen megdöbbent, netán sírva fakadt. Nekem is volt ilyen társam, én is tőle hallottam először, hogy nincs Mikulás, bár az illető egyúttal azt is közölte, hogy nincs Jézuska sem. Ha már lúd, legyen kövér. Öten-hatan álltunk körülötte, és volt egy kislány, aki habozás nélkül zokogásban tört ki, az óvónéni alig tudta megnyugtatni. Így utólag azt hiszem, ez a gonoszság megnyilvánulása. Miért mondja azt valaki (akár egy gyerek) egy (másik) gyereknek, hogy nincs Mikulás? Mert azt akarja, hogy rossz legyen a másiknak. Miért akarja, hogy rossz legyen a másiknak? Mert abból neki öröme származik. Kinek származik öröme abból, ha másnak rossz? Az, aki rosszindulatú.
Szerencsére anyu jól kezelte a helyzetet, amikor megkérdeztem tőle aznap délután, van-e Mikulás. Visszakérdezett, hogy szerintem van-e. Mondtam, hogy szerintem nincs, de szerintem Jézuska van. Erre azt mondta, hogy ha én azt hiszem, akkor úgy is van.
Persze ovistársak nélkül is vannak sztorik, például az egy vicces történet volt, amikor a Mikulás írt valami üzenetet az ajándék mellé, amit anyu megmutatott, majd felolvasott, mire közöltem, hogy a Mikulás írása nagyon hasonlít anyuéra. Ő meg csak mosolygott - ez is jó válasz volt.
Nekem máig a Mikulás jön meg a Jézuska, és nekem máig jó, amikor 6-án reggel Tomi ezzel kelt: "Ébresztő! Itt járt a Télapó! Nézzük meg, mit hozott!" És aztán lefényképezzük, és örülünk neki. És vicces, amikor Tomi azt mondja az adventi naptáramra, hogy nekem ilyet hozott a Mikulás, mert biztos elfogyott már az a szép, amit neki küldött elsején. Szerintem kell a Télapó.
Idén is előkerültek azok az emberek, akik habzó szájjal verik az asztalt, hogy márpedig Mikulás nincs, és aki ilyenekkel tömi a gyereke fejét, az hülye. Akkor hagytam abba az olvasgatást, amikor megérkezett az első jó válasz a hőbörgésre: csodák kellenek, nem lehet mindig a rideg valóságban élni, és persze lehet a gyereknek esti mese gyanánt törikönyvet is olvasni, csak minek.
Idén fogalmazódott meg bennem az a gondolat, hogy ezek azok az emberek, akik 3-4-5 évesen kaján vigyorral a képükön álltak oda az oviban a társaik elé, és ünnepélyesen bejelentették, hogy nincs is Mikulás, aztán röhögtek, ha valaki ezen megdöbbent, netán sírva fakadt. Nekem is volt ilyen társam, én is tőle hallottam először, hogy nincs Mikulás, bár az illető egyúttal azt is közölte, hogy nincs Jézuska sem. Ha már lúd, legyen kövér. Öten-hatan álltunk körülötte, és volt egy kislány, aki habozás nélkül zokogásban tört ki, az óvónéni alig tudta megnyugtatni. Így utólag azt hiszem, ez a gonoszság megnyilvánulása. Miért mondja azt valaki (akár egy gyerek) egy (másik) gyereknek, hogy nincs Mikulás? Mert azt akarja, hogy rossz legyen a másiknak. Miért akarja, hogy rossz legyen a másiknak? Mert abból neki öröme származik. Kinek származik öröme abból, ha másnak rossz? Az, aki rosszindulatú.
Szerencsére anyu jól kezelte a helyzetet, amikor megkérdeztem tőle aznap délután, van-e Mikulás. Visszakérdezett, hogy szerintem van-e. Mondtam, hogy szerintem nincs, de szerintem Jézuska van. Erre azt mondta, hogy ha én azt hiszem, akkor úgy is van.
Persze ovistársak nélkül is vannak sztorik, például az egy vicces történet volt, amikor a Mikulás írt valami üzenetet az ajándék mellé, amit anyu megmutatott, majd felolvasott, mire közöltem, hogy a Mikulás írása nagyon hasonlít anyuéra. Ő meg csak mosolygott - ez is jó válasz volt.
Nekem máig a Mikulás jön meg a Jézuska, és nekem máig jó, amikor 6-án reggel Tomi ezzel kelt: "Ébresztő! Itt járt a Télapó! Nézzük meg, mit hozott!" És aztán lefényképezzük, és örülünk neki. És vicces, amikor Tomi azt mondja az adventi naptáramra, hogy nekem ilyet hozott a Mikulás, mert biztos elfogyott már az a szép, amit neki küldött elsején. Szerintem kell a Télapó.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése