Csütörtök

Anyuval, Gabival (nagynéném), Danival (unokaöcsém) és Blankával megnéztük a Harry Pottert, mivel még se anyu, se Gabi, se Blanka nem látta. Másodjára jobban tetszett, mint először, egy csomó olyat is megértettem, amit első nézésre nem, és lett kedvenc jelenetem és kedvenc pillanatom is. A kedvenc jelenetem, amikor kismillió biztonsági intézkedésen át elvergődik a kis csapat Bellatrix széfjéhez, majd mikor bejutnak, Hermione ilyet szól: "Invito horcrux!" Én ezen elröhögtem magam, annyira naiv volt, nem is értem, mire számított. (Már a könyv olvasásakor is röhögtem egyet ezen.) A kedvenc pillanatom Voldemort arckifejezése, amikor Harry "feltámad": "Ez elpusztíthatatlan!!!!" Szóval jó volt.

A film után Blankával elmentünk Tomiékhoz pizzázni, később fagyiztunk is egyet, illetve Blanka jeges kávét ivott. Beszélgettünk, jól éreztük magunkat, aztán hazamentünk. Én utána még voltam futni is, és tök béna voltam, nem tudom, hogyan lehet három hét alatt elfelejteni a helyes légzéstechnikát, mindenesetre sokszor alig kaptam levegőt, ezért megint jó bénát futottam. Mindegy, majd belerázódom. Az lesz igazán nagy öröm, amikor végre megáll a hídon a villamos, ami állítólag augusztus végén várható. Ideje lenne.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Gumimacik utoljára

Az utolsó hónapom

Gárdonyi Géza: Isten rabjai