Gabriel García Márquez: A szerelemről és más démonokról
Az első könyvem az írótól, tudom, szégyelljem össze magam. Ennek ellenére ma elfelejtettem kölcsönkérni anyutól a Száz év magányt, pedig lehetett volna az a következő könyvem, de így most megint egy Dahl jön majd.
A történetet a cím szépen összefoglalja, valóban a szerelemről és más démonokról szól. Valós eseményből indult fantáziálás ez többnyire, amit segít a kapcsolódó legenda is. A főszereplő Sierva Maria, akit 12 éves korában megharap egy veszett kutya a város piacán, és ugyan a veszettség nem tör ki rajta, azt a gyanút nem tudja elkerülni, hogy megszállták a démonok. Ma úgy mondanánk, diszfunkcionális családban nő fel: anyja kakaót zabál reggeltől estig, mással nem ér rá foglalkozni, apja a márki, akit szintén nem izgat különösebben a gyereke ("Hány éves? Tizenkettő? De lassan nő meg!"), ezért a kislány a család rabszolgái között cseperedik, az ő szokásaikat veszi fel, az ő hitüket ismeri. A márki aztán megvilágosodik, ráébred, hogy ez a gyerek mégis az ő gyereke, és úgy dönt, segít rajta. El is küldi egy kolostorba, hogy végezzék el rajta az ördögűzést, hátha a lelke megmenekülhet, ha a teste nem is. Mindezt úgy, hogy a veszettség nem tört ki rajta. A kolostor börtönébe zárva a kislány beleszeret egy nálánál 24 évvel idősebb papba, aki eredetileg az ördögűző papja lenne, de gyorsan rájön, hogy nincs a gyerekkel semmi baj, és szeretné kiszabadítani. A nagy próbálkozásban megszállja egy démon, mind közül a leggonoszabb: a szerelem. A püspök el is távolíttatja a hivatalából, büntetésből leprásokat kell gondoznia élete végéig. Közben a kislány szüleinek élete még jobban tönkremegy, ha ez egyáltalán lehetséges, Sierva Maria tényleg egyedül marad, mint az ujja. Megalázzák, megkínozzák, hiszen ez az ördögűzés, aztán a végén elkeseredetten, csalódottan és egyedül hal meg a cellájában tizenkét és fél évesen.
Nyomasztó, lehangoló a történet. Nem szerettem meg tőle jobban se a vallást, se az egyházat, de remekül bemutatja, miért kapta a középkor a sötét jelzőt. Na, az az alternatív világ például egyáltalán nem hiányzik, ahol ördögűzést lehet végrehajtani bárkin, akinek nem tetszik a feje, nem elég kedves a teljesen alkalmatlan szüleivel, vagy egyáltalán, nem úgy viselkedik, ahogyan azt elvárják tőle. Egyébként az is szépen kitűnik a regényből, hogyan magyarázhatók meg misztikus, az ördögnek tulajdonított események teljesen logikusan, értelmes ember számára elfogadhatóan. Ha valaki kitalálja, hogy a lányban az ördög lakozik, ezért gonosz dolgokat művel, azonnal elindul a kombinálás meg a pletyka, ha valami furcsa történik, az azonnal az ő hibája lesz, és hogy ne legyen könnyű a dolga, még költenek is a furcsaságok mellé kétszer annyi új történetet, amiket aztán tényleg a józan ész sem magyarázhatna meg, ha igazak lennének. Veszélyes dolog a babona meg az egyház karöltve, ez számomra az egyik nagy tanulsága ennek a történetnek.
A molyon 4 pontot kapott a bennem keltett érzések miatt, de azt mindenképp meg kell jegyeznem, hogy gyönyörű a fordítás.
A történetet a cím szépen összefoglalja, valóban a szerelemről és más démonokról szól. Valós eseményből indult fantáziálás ez többnyire, amit segít a kapcsolódó legenda is. A főszereplő Sierva Maria, akit 12 éves korában megharap egy veszett kutya a város piacán, és ugyan a veszettség nem tör ki rajta, azt a gyanút nem tudja elkerülni, hogy megszállták a démonok. Ma úgy mondanánk, diszfunkcionális családban nő fel: anyja kakaót zabál reggeltől estig, mással nem ér rá foglalkozni, apja a márki, akit szintén nem izgat különösebben a gyereke ("Hány éves? Tizenkettő? De lassan nő meg!"), ezért a kislány a család rabszolgái között cseperedik, az ő szokásaikat veszi fel, az ő hitüket ismeri. A márki aztán megvilágosodik, ráébred, hogy ez a gyerek mégis az ő gyereke, és úgy dönt, segít rajta. El is küldi egy kolostorba, hogy végezzék el rajta az ördögűzést, hátha a lelke megmenekülhet, ha a teste nem is. Mindezt úgy, hogy a veszettség nem tört ki rajta. A kolostor börtönébe zárva a kislány beleszeret egy nálánál 24 évvel idősebb papba, aki eredetileg az ördögűző papja lenne, de gyorsan rájön, hogy nincs a gyerekkel semmi baj, és szeretné kiszabadítani. A nagy próbálkozásban megszállja egy démon, mind közül a leggonoszabb: a szerelem. A püspök el is távolíttatja a hivatalából, büntetésből leprásokat kell gondoznia élete végéig. Közben a kislány szüleinek élete még jobban tönkremegy, ha ez egyáltalán lehetséges, Sierva Maria tényleg egyedül marad, mint az ujja. Megalázzák, megkínozzák, hiszen ez az ördögűzés, aztán a végén elkeseredetten, csalódottan és egyedül hal meg a cellájában tizenkét és fél évesen.
Nyomasztó, lehangoló a történet. Nem szerettem meg tőle jobban se a vallást, se az egyházat, de remekül bemutatja, miért kapta a középkor a sötét jelzőt. Na, az az alternatív világ például egyáltalán nem hiányzik, ahol ördögűzést lehet végrehajtani bárkin, akinek nem tetszik a feje, nem elég kedves a teljesen alkalmatlan szüleivel, vagy egyáltalán, nem úgy viselkedik, ahogyan azt elvárják tőle. Egyébként az is szépen kitűnik a regényből, hogyan magyarázhatók meg misztikus, az ördögnek tulajdonított események teljesen logikusan, értelmes ember számára elfogadhatóan. Ha valaki kitalálja, hogy a lányban az ördög lakozik, ezért gonosz dolgokat művel, azonnal elindul a kombinálás meg a pletyka, ha valami furcsa történik, az azonnal az ő hibája lesz, és hogy ne legyen könnyű a dolga, még költenek is a furcsaságok mellé kétszer annyi új történetet, amiket aztán tényleg a józan ész sem magyarázhatna meg, ha igazak lennének. Veszélyes dolog a babona meg az egyház karöltve, ez számomra az egyik nagy tanulsága ennek a történetnek.
A molyon 4 pontot kapott a bennem keltett érzések miatt, de azt mindenképp meg kell jegyeznem, hogy gyönyörű a fordítás.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése