Hastánc workshop

Hétvégén itt volt két egyiptomi mestertanárnő, Aziza és Raqia Hassan. Én utóbbi vasárnapi workshopján vettem részt. Két éve voltam kb. utoljára hastáncon, szóval nem kicsi kihagyásom van, de azért viszonylag jól ment.

Ha legközelebb megyek erre a helyszínre, nem lesz elég a zokni a tánchoz, táncpapucsot kell vinni. Úgy néz ki, hogy bemész a kapun, a huzatos és jéghideg folyosón befordulsz balra, ott a ruhatár, onnan nyílik az öltöző. Öltözés után kötelező mindent leadni a ruhatárban, csak vizet meg tollat-papírt lehet bevinni a terembe. Tehát zokniban kicsattogtam az öltözőhöz (meg még több tucat ember rajtam kívül), aztán szintén zokniban (meg a nem túl meleg hastáncos hacukában) lehetett kifáradni a huzatos és jéghideg folyosóra, ahol mellesleg mindenki végigmegy a koszos cipőtalpával, és annak a végén lehetett befáradni a terembe. Szóval nem volt olyan kényelmes, és aki helyismeret nélkül érkezett, az ezt kicsit megszívta. Nem akarok persze hisztizni, túléltem, csak legközelebb okosabb leszek.

A ruhatárnál úgy álltam sorba, még kezemben volt a rázókendő, nem vettem fel, mert zavart volna, hogy csilingelek minden lépésnél. Elveszi a pasi a ruháimat, táskáimat, csizmámat, majd mond egy ilyet: "A rázókendőt is le kell adni." Ezen annyira megdöbbentem, hogy kb. a hajamig szaladt a szemöldököm, és vagy egy fél percig bámultam rá hitetlenkedve. Ekkor hozzátette: "Ha százan egyszerre kezdtek csörögni, az nem lesz jó." Én még egy kicsit pislogtam értetlenül, majd mondtam, csináljuk úgy, hogy beviszem, aztán ha zavaró lesz, majd nem veszem fel. Azért hogy hastáncos programra ne lehessen rázókendőt bevinni... Hát érted... Kicsit olyan, mintha pl. fociedzésre nem lehetne bevinni a focilabdát, mert mi lesz, ha kirúgod vele a szomszéd néni ablakát. Persze itt sem történt semmi katasztrófa, bevittem, konstatáltam, hogy rajtam kívül a kb. százból még kb. 30 emberen rázókendő van, így én is nyugodt lélekkel vettem fel. Amúgy is olyan hangos volt a zenénk, hogy a rázókendők csilingelése már nem osztott, nem szorzott. A zenét nem tudom megmutatni, mert se a youtube, se a google nem ad rá találatot. Pedig jó zene, kár érte.

Mivel nagyon sokan voltunk, korlátozott mértékben tudtunk mozogni, így korlátozott mértékben lehetett érvényesülni. Ettől függetlenül jól éreztem magam, mert tetszett a koreográfia, szeretek táncolni, és hát Raqia nem akármilyen táncos. Olyan profin, olyan átéléssel táncol, hogy öröm nézni. Az a fura, hogy egy szál youtube-os videó sincs róla, amin táncol, csak a DVD-jéből vannak részletek, meg általa koreografált előadásokat lehet megnézni. Hát, így akkor csak egy képet tudok mutatni róla:



Azt gondolom, jár neki annyi, hogy nem melegítőnacis képet választok róla, hanem egy ilyet, mint ez a fenti.

Örülök, hogy elmentem, még ha egy héten belül el is felejtem az egész koreográfiát (hiába jegyzeteltem, ez zene nélkül így megy), és ha jön még, akkor legközelebb is megyek hozzá. És akkor viszek fényképezőgépet is, és lesz vele közös képem. (Most nem lett, mivel minden előzetes tájékoztatásban benne volt, hogy tilos fényképezni. Aztán mégsem volt tilos.)

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Gumimacik utoljára

Az utolsó hónapom

Gárdonyi Géza: Isten rabjai