Csizmavásárlási őrület
Ez most már egyfajta tradíció nálam. Novemberben elmegyek csizmát venni, jól feldühítem magam azon, hogy a csizmák vagy félhavi fizetésembe kerülnek, vagy rondák, vagy magassarkúak, vagy fehérek, aztán úgy döntök, inkább hordom még egy télen át a kb. öt éve vásárolt csizmámat, mert bár nem lehet leszedni róla a sófoltokat, valamint kicsit be is ázik, még mindig vállalhatóbb, mint bármely más opció. Az velem a baj, hogy komolyan elönti az agyamat a lila köd, mikor akár csak fél óra nézelődés és próbálgatás után azt látom, hogy nincs egy valamire való csizma az egész boltban (rosszabb esetben az egész bevásárlóközpontban). Nem véletlenül utálok ruhát és cipőt venni. Tortúra.
Idén is megvolt az első kör. Tomival ellátogattunk tegnap az új KöKi Terminálba. Először is be kellett látnom, hogy ha nem kocsival mentünk volna, lehet, hogy rá sem jövök, hol járok, annyira megváltozott a KöKi. A bevásárlóközpont nem tűnik nagy durranásnak, de tény, hogy most sokkal normálisabban néz ki a környék, mint eddig, meg gondolom, a környékbeliek sem lettek nagyon szomorúak, hogy akár utazás nélkül is bevásárlókörútra indulhatnak. (Csak az egy metrómegállóra lévő Europarkot féltem egy kicsit, komolyan elszomorítana, ha tönkremennének. Akármilyen hülyeség, pláza létére eléggé a szívemhez nőtt.) Miután egy órát bolyongtunk és megebédeltem, megtaláltuk a Deichmannt. Tényleg bocs, hogy névvel említem, ez van. Teljesen kiakadtam. A csizmák többsége csúnya. Ha mégsem csúnya, akkor magassarkú. Ha még ez sem, akkor papírvékony a talpa, és már most ereszt a ragasztás. Vagy ha ezek közül egyik sem igaz, akkor már most kifényesedett az orra, pedig az egy próbadarab, úgyhogy összességében nagyon sokat nem használhatták. Elkeserítő. Fél óra mászkálás és próbálás után beálltunk arra, hogy én loholtam elöl, Tomi próbált lépést tartani velem, és közben morogtam, mint a bolhás kutya, és sűrűn ismételgettem a "tragédia", "hihetetlen", "döbbenet" szavakat. Aztán persze nem vettünk semmit. Mire megtaláltuk a Renót valamikor fél 7 körül, az már bezárt, pedig ott a kirakatban rögtön láttam három csizmát is, ami első blikkre megfelelt az elvárásoknak, és nem is fenyegetett volna az anyagi csőd vásárlás esetén.
Aztán ma a Határ útnál jártam, és gondoltam, ha már ott vagyok, megnézem, mit kínál az Europark, azon belül a Humanic. Gyakorlatilag tíz pár csizmából nyolc volt olyan, hogy kedvem lett volna azonnal megvenni. Tomi nélkül nem akarom, mert jó lenne, ha a szokásos szarkazmusával véleményt alkotna róluk, könnyebben venném rá magam a vásárlásra. Tavaly októberben is voltak egyébként jó csizmáik, de akkor még nem jártam ebben a fázisban, és mire elérkezett, addigra nem volt csizma. De már múltkor is megmondtam, hogy Humanic kell ide. Nem tudom, miért nem hallgatok magamra.
Idén is megvolt az első kör. Tomival ellátogattunk tegnap az új KöKi Terminálba. Először is be kellett látnom, hogy ha nem kocsival mentünk volna, lehet, hogy rá sem jövök, hol járok, annyira megváltozott a KöKi. A bevásárlóközpont nem tűnik nagy durranásnak, de tény, hogy most sokkal normálisabban néz ki a környék, mint eddig, meg gondolom, a környékbeliek sem lettek nagyon szomorúak, hogy akár utazás nélkül is bevásárlókörútra indulhatnak. (Csak az egy metrómegállóra lévő Europarkot féltem egy kicsit, komolyan elszomorítana, ha tönkremennének. Akármilyen hülyeség, pláza létére eléggé a szívemhez nőtt.) Miután egy órát bolyongtunk és megebédeltem, megtaláltuk a Deichmannt. Tényleg bocs, hogy névvel említem, ez van. Teljesen kiakadtam. A csizmák többsége csúnya. Ha mégsem csúnya, akkor magassarkú. Ha még ez sem, akkor papírvékony a talpa, és már most ereszt a ragasztás. Vagy ha ezek közül egyik sem igaz, akkor már most kifényesedett az orra, pedig az egy próbadarab, úgyhogy összességében nagyon sokat nem használhatták. Elkeserítő. Fél óra mászkálás és próbálás után beálltunk arra, hogy én loholtam elöl, Tomi próbált lépést tartani velem, és közben morogtam, mint a bolhás kutya, és sűrűn ismételgettem a "tragédia", "hihetetlen", "döbbenet" szavakat. Aztán persze nem vettünk semmit. Mire megtaláltuk a Renót valamikor fél 7 körül, az már bezárt, pedig ott a kirakatban rögtön láttam három csizmát is, ami első blikkre megfelelt az elvárásoknak, és nem is fenyegetett volna az anyagi csőd vásárlás esetén.
Aztán ma a Határ útnál jártam, és gondoltam, ha már ott vagyok, megnézem, mit kínál az Europark, azon belül a Humanic. Gyakorlatilag tíz pár csizmából nyolc volt olyan, hogy kedvem lett volna azonnal megvenni. Tomi nélkül nem akarom, mert jó lenne, ha a szokásos szarkazmusával véleményt alkotna róluk, könnyebben venném rá magam a vásárlásra. Tavaly októberben is voltak egyébként jó csizmáik, de akkor még nem jártam ebben a fázisban, és mire elérkezett, addigra nem volt csizma. De már múltkor is megmondtam, hogy Humanic kell ide. Nem tudom, miért nem hallgatok magamra.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése