Coraline

Ma átjött Blanka, és minimális pletykálkodás, valamint a Jóbarátok Halloween-bulijának megtekintése után megnéztük a Coraline-t, mert már mindketten olvastuk. Nem bántuk meg.

Teljesen más, mint a könyv, ott kezdve, hogy van benne egy új szereplő, azon keresztül, hogy a másik anya dühét máshogy ábrázolják, egészen odáig, hogy teljesen máshogy oldották meg a végét is. Nem baj, hogy előbb a könyvet olvastam, mert fordított esetben azt most unnám. Sokkal akciódúsabb a film, ami egyébként stop motion technikával készült, és az imdb-n található képek alapján valami rettenetesen nagy munka lehetett megvalósítani ezt az egészet. A történet lényege azért ugyanaz marad, és nagyon örültem neki, hogy itt valamiféle magyarázatot kaptam rá, hogyan zajlik a másik anya gyerekgyűjtési akciója, még ha nem is árultak el erről túl sokat. A film durván horrorisztikus, nem tudom, hány éves gyereknek engedném először megnézni, mikor gondolnám úgy először, hogy nem fog napokig ágyba vizelni utána. A zene nagyon jó, mondhatnám, instant favourite. A hangok is nagyon jók, szerintem főként Teri Hatchernek lehetett hatalmas élmény Coraline két anyukáját alakítani, és nagyon tetszetős lett a végeredmény is.

Bár jobban megrázza az embert a filmben Coraline elhanyagolása, valahogy a tanulság nem olyan nyilvánvaló, vagy csak én nem éreztem annak, nem tudom. Na persze nem kell minden animációs filmnek hatalmas tanulság, és azért a plakáton olvashatóval nyugodtan megelégedhetek.

Coraline Movie Poster

Nézzétek meg a filmet, mert jó, csak kisgyerek ne legyen a közeletekben!

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Gumimacik utoljára

Az utolsó hónapom

Gárdonyi Géza: Isten rabjai