Ma arra jöttem rá,

hogy Tata halála óta pont annyit éltem, mint előtte. Aztán arra, hogy majd egyszer Lizával kapcsolatban is igaz lesz ugyanez. Borzasztó, milyen gyorsan telik az idő, milyen gyorsan elment még 12 év.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Gumimacik utoljára

Az utolsó hónapom

Gárdonyi Géza: Isten rabjai