Beszélgetés a buszon

Ma negyed órán át volt szerencsém hallgatni két férfi beszélgetését a buszon, mert pont eléjük ültem le.

A történet lényege, hogy van egy bizonyos Miklós, meg van egy bizonyos X (az a pasi, amelyik a másiknak mesélt), és ezek egyike, másika, vagy a kettő együtt megvert egy bizonyos Y-t. Ebből később bajuk származott: be kellett menni a rendőrségre és vallomást kellett tenni. Nem sokkal ezután X-et egy bírónő egy tárgyalássorozat végén 2 évre ítélte. X hiába mondta neki, hogy 40 évig nem csinált semmi törvénybe ütközőt, miért most kezdené el, ráadásul visszaesőként már rafkós volt, és sokszor nem válaszolt kérdésekre. Ezt két egymás követő mondatban, úgy mellesleg. Aztán bement a Markó utcába, ahol egy kérvényt kellett leadni, amit elfogadtak, és akkor az ügy teljes anyagát megnézhette, és ott volt, hogy T. Miklós vallomása, és abban volt benne, hogy X verte meg Y-t, de Miklós azóta is a szemébe hazudik X-nek, és állítja, hogy ő nem vallott ellene, de akkor meg hogyan került bele a jegyzőkönyvbe, hogy ellene vallott. Z, akinek X a történetet mesélte, mondta is, hogy kár, hogy nem tudja, milyen Laci a Laci, mert ha tudná, felhívná, hogy intézze el Miklóst, mert az a Laci szokta az ilyen ganékat elintézni, de hát nem tudja, milyen Laci, pedig úgy felhívná. Aztán Z megkérdezte X-et, kit kaszáltak még el az ügyben, és X mondta, hogy Miklóst, és őt is két évre. Pedig csak Miklós verte Y-t, X meg csak arra járt. (Na jó, ez utóbbi tagmondat nem hangzott el, de ha még tovább kellett volna utaznom a busszal, szerintem elhangzott volna.)

Némileg megrökönyödtem, mennyire távol esik ez a világ az én világomtól, és hajlottam rá, hogy egyetértsek azokkal, akik szerint én egy burában élek. Azért remélem, X legalább egyet ütött, ne már tök ártatlanul üljön két évet. (No irony.)

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Gumimacik utoljára

Az utolsó hónapom

Gárdonyi Géza: Isten rabjai