Elveszett-megkerült
Eddig kétszer fordult elő, hogy anyu jelenlétében pánikba estem, mert elhagytam valamit. Mindkét eset egy-egy horvátországi nyaralás során fordult elő. Először a fél pár papucsomat nyelte el a tenger, pedig csak bokáig mentem be vele a tengerbe, és ez nagyon kiakasztott, mert nagyon kellett papucs a lábamra, hiszen az ember mégsem sétálhat mezítláb a kempingben. A második esetben a hajgumim tűnt el reggelre a sátorban/ból, ami meg azért volt baj, mert semmi egyéb lehetőség nem állt rendelkezésemre, hogy a hajamat összefogjam, márpedig én teljesen kiengedett hajjal nem megyek emberek közé, és erre jó okom van. Persze ezek a tárgyak nem voltak olyan fontosak, mint azt én 10-11 évesen érzékeltem, és bármelyik boltban kaptunk volna másikat, de eddig én akkor nem jutottam el, csak a kétségbeesett hisztiig. Mindkét esetben azt mondta anyu, hogy ha elengedem az elveszett tárgyat, vissza fog találni hozzám. Nagyon erősen próbálkoztam, és végül meggyőztem magam, hogy nem történt tragédia, sikerült megnyugodni. A tenger fél órán belül kiköpte a papucsomat, a hajgumi pedig másnap reggel kihullott a sátorból.
Van nekem egy pillangós brossom, ami csodaszép, és J. Anditól kaptam a szülinapomra. Azóta mindig a farmerdzsekimen hordtam, ami tőlem merészség, mert tőlem minden lógós-kitűzős dolog menekül valamiért, de ez már fél éve bírta. (Jó, nyáron nem hordtam a dzsekit.) Elég gyakran szoktam csekkolni, megvan-e, mert fontos nekem. Mindig ott ül a helyén. Ma viszont, amikor eljöttem a tanítványomtól, néhány száz méter után megint odanyúltam a brosshoz, és nem ült a helyén. Nem volt sehol. Elsőre szokás szerint pánikba estem, bár a hisztit már tudom kontrollálni így 24 évesen. Visszasétáltam a srác házáig, de nem láttam a földön sehol, és azt sem tudtam egyértelműen megállapítani, mikor láttam utoljára, így végül úgy döntöttem, itthon esett le a dzsekiről, még a komódon. Hazafelé azt is eldöntöttem, hogy ha mégsem találom meg otthon, megkérdezem J. Andit, hol szerezte, és veszek egy másikat (ahogy azt a szintén a J. Anditól kapott fülbevalóval is tettem, miután sikeresen leküldtem a lefolyón az egyik felét), és ebben meg is nyugodtam. Hazaérve feltúrtam a komódot, és a bross nem volt ott. Ezen kicsit szomorkodtam, de addigra már írtam SMS-t a tanítványnak, hogy nyitott szemmel járkáljon a lakásban, és ha esetleg megtalálná a pillangómat, mindenképpen szóljon, úgyhogy innentől abban bíztam, talán mégis esett le, illetve még egyszer elismételtem, hogy nem baj, veszek egy hasonmást, majd egy nagy sóhajjal levettem a dzsekit. És akkor a bross kirepült a dzseki ujjából, és meg sem állt az előszoba közepéig.
Most akkor azt gondolom, hogy azért, mert elengedtem, viszont nem kerül vissza dzsekire, hanem polcdísz lesz.
Van nekem egy pillangós brossom, ami csodaszép, és J. Anditól kaptam a szülinapomra. Azóta mindig a farmerdzsekimen hordtam, ami tőlem merészség, mert tőlem minden lógós-kitűzős dolog menekül valamiért, de ez már fél éve bírta. (Jó, nyáron nem hordtam a dzsekit.) Elég gyakran szoktam csekkolni, megvan-e, mert fontos nekem. Mindig ott ül a helyén. Ma viszont, amikor eljöttem a tanítványomtól, néhány száz méter után megint odanyúltam a brosshoz, és nem ült a helyén. Nem volt sehol. Elsőre szokás szerint pánikba estem, bár a hisztit már tudom kontrollálni így 24 évesen. Visszasétáltam a srác házáig, de nem láttam a földön sehol, és azt sem tudtam egyértelműen megállapítani, mikor láttam utoljára, így végül úgy döntöttem, itthon esett le a dzsekiről, még a komódon. Hazafelé azt is eldöntöttem, hogy ha mégsem találom meg otthon, megkérdezem J. Andit, hol szerezte, és veszek egy másikat (ahogy azt a szintén a J. Anditól kapott fülbevalóval is tettem, miután sikeresen leküldtem a lefolyón az egyik felét), és ebben meg is nyugodtam. Hazaérve feltúrtam a komódot, és a bross nem volt ott. Ezen kicsit szomorkodtam, de addigra már írtam SMS-t a tanítványnak, hogy nyitott szemmel járkáljon a lakásban, és ha esetleg megtalálná a pillangómat, mindenképpen szóljon, úgyhogy innentől abban bíztam, talán mégis esett le, illetve még egyszer elismételtem, hogy nem baj, veszek egy hasonmást, majd egy nagy sóhajjal levettem a dzsekit. És akkor a bross kirepült a dzseki ujjából, és meg sem állt az előszoba közepéig.
Most akkor azt gondolom, hogy azért, mert elengedtem, viszont nem kerül vissza dzsekire, hanem polcdísz lesz.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése