Laura Ingalls Wilder: Little House on the Prairie
Ez a sorozat címadó kötete, bár a két történetnek még mindig nem sok köze van egymáshoz. Ugyan még csak ezután érkeznek meg Walnut Grove-ba, de felismertem néhány jelenetet a filmből. Ezek szerint azért sok kis történetet felhasznált Michael Landon, bármennyire átírta is a nagy egészet.
Nagyon-nagyon tetszett. Még mindig tetszik a könyvek stílusa, a sok szép rajz, és továbbra sem zavar, hogy az írónő 8-12 év közötti gyerekeknek szánta. Nagyon szimpatikus nekem ez a család és ez az életforma. Ez az igazi életrevalóság: bárhová vesse is őket a sorsuk, apa fogja magát, épít egy házat meg egy istállót, ás egy kutat, aztán megműveli a földet. Azt azért sajnálom, hogy ennyire nagyon nem szerették az indiánokat, a rasszizmus ellen kiművelt fejemben sikítozik ez ellen egy hang, de onnantól kezdve, hogy találkoznak is indiánokkal, nemcsak beszélnek róluk, már jobban érthető a hozzáállásuk – én sem örülnék, ha valaki néha megjelenne a házamban, és elvinné az összes élelmemet.
Nagyon meglepő számomra a kutya, Jack hűsége is, bár nekem nem kell mondani, hogy a kutyák hűségesek, tapasztaltam a sajátomon. De hogy ennyire… Az meg teljesen megdöbbentett, amit a telepesekkel csinált az akkori kormány, erről nem is tudtam eddig. Először azt mondták az embereknek, lehet indulni délre, lehet farmot foglalni az indián területeken, mert az indiánok úgyis mennek nyugatra (ez is megér egy misét, hogy ilyet hogy lehet megcsinálni emberekkel...), majd egy évvel később, mikor az ember már felépítette a házát, és megművelte a földjét, közlik, hogy lehet húzni másfelé, különben katonák kísérik az indiánok földjének határáig. Ez milyen? A könyvben sokszor emlegetik a minnesotai mészárlást, aminek külön utánanéztem kicsit, és azt találtam, hogy 1862-ben történt, amikor is az indiánok megelégelték a folyamatos huzakodást a fehér kormánnyal, valamint azt, hogy nem küldtek nekik élelmet (a kormány képviselője szerint "egyenek füvet"), és nemtetszésüknek úgy adtak hangot, hogy megölték az összes fehér telepest, akit csak értek. Tegyük hozzá, a végén nyilván az indiánok húzták a rövidebbet, mint mindig. Mindenesetre érthető, hogy Charles nem akarta megvárni, vajon a katonák dobják ki a földjéről, vagy az indiánok ölik le, úgyhogy inkább magától továbbállt.
Nagyon jó volt, természetesen 5 pont.
Nagyon-nagyon tetszett. Még mindig tetszik a könyvek stílusa, a sok szép rajz, és továbbra sem zavar, hogy az írónő 8-12 év közötti gyerekeknek szánta. Nagyon szimpatikus nekem ez a család és ez az életforma. Ez az igazi életrevalóság: bárhová vesse is őket a sorsuk, apa fogja magát, épít egy házat meg egy istállót, ás egy kutat, aztán megműveli a földet. Azt azért sajnálom, hogy ennyire nagyon nem szerették az indiánokat, a rasszizmus ellen kiművelt fejemben sikítozik ez ellen egy hang, de onnantól kezdve, hogy találkoznak is indiánokkal, nemcsak beszélnek róluk, már jobban érthető a hozzáállásuk – én sem örülnék, ha valaki néha megjelenne a házamban, és elvinné az összes élelmemet.
Nagyon meglepő számomra a kutya, Jack hűsége is, bár nekem nem kell mondani, hogy a kutyák hűségesek, tapasztaltam a sajátomon. De hogy ennyire… Az meg teljesen megdöbbentett, amit a telepesekkel csinált az akkori kormány, erről nem is tudtam eddig. Először azt mondták az embereknek, lehet indulni délre, lehet farmot foglalni az indián területeken, mert az indiánok úgyis mennek nyugatra (ez is megér egy misét, hogy ilyet hogy lehet megcsinálni emberekkel...), majd egy évvel később, mikor az ember már felépítette a házát, és megművelte a földjét, közlik, hogy lehet húzni másfelé, különben katonák kísérik az indiánok földjének határáig. Ez milyen? A könyvben sokszor emlegetik a minnesotai mészárlást, aminek külön utánanéztem kicsit, és azt találtam, hogy 1862-ben történt, amikor is az indiánok megelégelték a folyamatos huzakodást a fehér kormánnyal, valamint azt, hogy nem küldtek nekik élelmet (a kormány képviselője szerint "egyenek füvet"), és nemtetszésüknek úgy adtak hangot, hogy megölték az összes fehér telepest, akit csak értek. Tegyük hozzá, a végén nyilván az indiánok húzták a rövidebbet, mint mindig. Mindenesetre érthető, hogy Charles nem akarta megvárni, vajon a katonák dobják ki a földjéről, vagy az indiánok ölik le, úgyhogy inkább magától továbbállt.
Nagyon jó volt, természetesen 5 pont.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése