Szerda

Igaz, csak fél 8-kor keltem, de előtte 1-kor feküdtem, szóval sokat nem pihentem. Összekészülődés után mentem a Keletibe, ahol találkoztam anyuval meg Ákossal, felültünk a vonatra, és elzakatoltunk Füzesabonyba, ahol is át kell szállni a Debreceni személyvonatra (különben csak integethetünk Hortobágynak). Fel is szálltunk a megfelelő vonatra, és vártunk. 11:07-kor kellett volna indulnunk. 11:10-kor még annyira nem izgultunk, bár felmerült bennünk, hogy a végállomáson mi akadálya lehet a pontos indulásnak. Aztán 11:15 lett. Aztán 11:20-kor jött a kalauz, és közölte, hogy Fehérgyarmatnál elakadt az egri szerelvény, lerobbant a mozdonya, ezért aztán a mi mozdonyunk érte megy, bevontatja, és utána indulunk mi is. Ezen kicsit leesett az állam, mert milyen hülyeség már ez, hogy ez Füzesabony méretű állomáson ne legyen tartalékos játékos, valamint milyen eljárás az, hogy ha egy vonat gázba kerül, akkor akadályozzuk azt a vonatot is, amelyik simán haladhatna. Mindenesetre a következő negyed órában csak eszembe ötlött, hogy nem véletlen az a feltevés, miszerint a MÁV a Megint Állunk Vazze rövidítése. Végül behúzta a mozdonyunk a másik vonatot, letette a hetedik vágányra, aztán tíz perc tökölés után áthúzta egy vakvágányra, mert (figyeljetek!) nincs elég vágány, és nem tudnak érkezni tőle a vonatok. És ez nem derült ki előbb? Valaki közben ellopott egy vágányt? Hihetetlen. De hát ez a MÁV, miért is csodálkozom? 55 perc késéssel végre elindultunk. A legtutibb az volt, amikor Hortobágy-Halastón felszállt egy iskolai tábor kb. 30 gyerekkel, és mondta az egyik kísérő, hogy milyen jó volt ezt az 55 percet az állomáson tölteni a tűző napon, ja meg előtte lóhalálában rohanni kifelé a madárrezervátumból, hogy le ne késsék a vonatot. Agyrém.

Hortobágyon a késés miatt csak két órát voltunk, úgyhogy kevés idő jutott beszélgetésre meg Ákos kalandparkos fényképeinek megnézésére, ez bosszantott. A visszafelé induló vonathoz futnunk kellett, mert későn indultunk el, de azért elértük. Valamelyik állomáson álltunk fél órát, az is nagyon jó volt, de legalább nem késtük le a csatlakozást Füzesabonyban. Azért a Keletiig sikerült még kb. fél óra késést gyűjteni, úgyhogy végül a pilatest lekéstem. Viszont apu kijött anyuért kocsival, és így elvittek az állatorvoshoz, ahová Marcinak fél 8-ra volt időpontja. Kb. nyolckor került sorra, amikor elméletileg vége van a rendelésnek, és kb. 3/4 9-re ért véget a műtét. Őt máshogy altatták, mint Lizát szokták, mert Tomi azt kérte, ne legyen ébredezés a végén, hanem ébresszék fel. Az orvos talált abban az újonnan nyílt résben mikrotályogokat, bár a toklász már távozott. Ezeket valahogy ellátta, és a kutyának most egy hétig antibiotikumot kell szednie, aztán elvileg többet nem fog neki viszketni-fájni ez a dolog.

Fél 10-re értünk haza aznap. Én azóta sem tudtam kipihenni magam, pedig most már nagyon jó lenne.