The Mandarin Mystery (1936)

Még nagyon régen olvastam egyszer az 1934-ben megjelent A mandarin bűnügy című krimit ebben a kiadásban:



Amikor pár napja az Alice feldolgozásait keresgéltem, véletlenül bukkantam rá ennek a kriminek a filmváltozatára. Eddig nem is tudtam, hogy van neki olyan, de nagyon megörültem, hogy belebotlottam. Fent van a neten, legálisan letöltheti bárki. Pontosabban letölteni sem kell, online nézhető.

Megint csak azt mondhatom, hogy nagyon régen olvastam már a könyvet, viszonylag kevésre emlékszem belőle, csak az maradt meg, hogy nagyon tetszett. (Meg hogy sokáig azt hittem, tényleg egy krimiíróval estek meg ezek a dolgok, míg aztán pár éve gugli barátom elárulta nekem, hogy Ellery Queen két unokatestvér közös írói álneve, akik egyike sem volt detektív.) A történet lényege annyi, hogy van egy nagyon ritka és nagyon értékes bélyeg, a kínai mandarin, aminek a különlegességét az adja, hogy fordítva nyomtatták, és ezt a bélyeget ellopják a tulajdonosától egy szállodában, plusz megölnek két embert. Én már a két ember megölésére sem emlékeztem, ennyire régi az olvasmányélmény.

A film 53 perces, tehát egyáltalán nem nevezhető hosszúnak. Mégis kicsit unalmas. Valahogy összecsapottnak tűnik, ami nyilván abból adódik, hogy 237 oldalnyi nyomozást és logikázást 53 percbe nehezen lehet rendesen összesűríteni. Megvannak a főbb események, mint a bélyeg ellopása meg a két ember megölése, de azért amikor a második halott a 47. percben keletkezik, akkor már sejthető, hogy nagy nyomozás nem lesz. És nem is volt. Nagyon elhúzták a történet elejét, jól kidomborították az Ellery Queen és Miss Temple közti szerelmi szálat, majd az utolsó kb. 10 percben nyomoztak is egy kicsit. Annyira kicsit, hogy az nem is derült ki, a második embernek pontosan miért is kellett meghalnia. De nem akarok negatív lenni, és amúgy is elvitathatatlan a filmtől, hogy vicces. Ellery Queen egy igazi csibész, aki elfelejtett felnőni, és odavan a mókázásért. Az ő karaktere eleve humoros. Ami viszont nagyon tetszett, az a viszonya az apjával, aki egy nyomozó. Szeretik egymást ugratni nyelvtani hibákkal. Pl. a történet egy pontján Ellery azt mondja, tudni szeretné, "who done it", mire az apja azonnal a szavába vág, mondván: "did". Aztán 10 perccel később ugyanez lejátszódik köztük, csak fordítva: most az apa mondja, hogy "who done it", mire Ellery vigyorogva kijavítja: "did".

Összességében tehát azt lehetne mondani a filmről, hogy túl rövid, nem fér el benne kényelmesen ennyi cselekmény, viszont legalább humoros. Ha pontot kéne rá adni, szerintem négyet kapna ötből. És ha olvastátok a könyvet, érdemes egyszer megnézni. (Ha meg nem, például innen is beszerezhető 450-650 Ft közötti áron.) Valamint bónusz információ, hogy a két unokatestvér indított egy krimimagazint is, ami máig létezik, ez itt a honlapja.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Gumimacik utoljára

Az utolsó hónapom

Gárdonyi Géza: Isten rabjai