A Ferenciek terén a metróban odajött hozzám egy pasi, és enyhén agresszív stílusban előadta, hogy ő nagyon éhes, neki nincs pénze, de én adjak, mert akkor a Lehel téri piacon tud enni. Mondjuk felmerült bennem, miért nem valami közelebbi piacon eszik, de mi közöm hozzá. Pont a stílus miatt végül elővettem a tárcám, és odaadtam az első pénzérmét, ami a kezembe akadt, csak hagyjon már. Ez történetesen egy kétszázas volt. Rajtam kívül több embertől is kapott pénzt egyébként. Békésen ácsorogtam tovább, mire két perc múlva odajött egy másik pasi, hogy ő nagyon éhes, és ugye adok. Én ettől olyan ideges lettem, de olyan... Nem tudom, miért, végül is miért ne járkálhatná körbe a metróra várókat két kéregető is két percen belül. Valószínűleg az dühített fel, hogy úgy éreztem, az előző pasi rohant a társaihoz, és adott nekik tippet, miszerint hozzám kell jönni, mert én kétszázast adok. Mondtam, hogy sajnálom, de nincs több apróm. És most megint úgy érzem, hogy jó ideig nem fogok adni senkinek.
Gumimacik utoljára
Végére értem a sorozatnak, megnéztem mind a hat évadot. Szomorúan tapasztaltam, hogy ez is lezáratlan maradt, mint oly sok más sorozat. Kár érte. Aranyos mese volt ez, bár szerintem az eleje sokkal jobban sikerült és humorosabb, mint a harmadik-negyedik évadtól kezdve a későbbi részek. Van kedvenc figurám is: Gyagyás Tódi (magyar hangja Botár Endre). Annyira kedvenc, hogy nem átallottam utánanézni, vannak-e tódis ereklyék, esetleg plüssök, de ami van, az olyan ronda, hogy nem kéne. Így aztán csak álljon itt egy kép Gyagyás Tódiról, alatta meg az egyik legjobb szövege: "Nem vered át a csupa ész Tódit!" Egy sóhajjal búcsút intek gyermekkorom eme szeletének, és felnőttesebb vizekre evezek: következőnek Jóbarátokat fogok nézni.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése