Szeretem az irodalomelméletet
Ezt mondogatom magamban.
Engem igazából nagyon érdekel, mit gondolt Schenke Cervantes Don Quijotéjáról, nem is tudnék létezni enélkül. (A google alapján már látom, hogy valójában nem Schenke, de most nincs kedvem megkeresni, hogy mi is a neve.)
Hatalmas élmény olyan cikket olvasni (angolul), amiben egy sorstárs szorgalmasan aláhúzogatta az összes, tehát az ÖSSZES szót, amit nem ismert. Valószínűleg nem angol vagy amerikanisztika szakos lehetett az illető, de középfokúja volt, mert gyakorlatilag az összes olyan nívósabb kifejezést aláhúzta, amit én pl. az egyetemről ismerek (és mindenki magából indul ki). Ez nem kevés szó, gyakorlatilag mondatonként három. Én meg ahhoz szoktam ezeknél a könyvtári könyveknél, hogy ha valami alá van húzva, az a lényeg, és így meggyorsítható az olvasás folyamata, hogy csak az aláhúzott mondatokat olvasom el. Szóval kicsit zavaró, hogy ő meg nem a lényeget húzta alá. Az is aranyos, mikor egy másik illető meg csak a neveket és az évszámokat emelte ki, de azokat legalább tollal. (Nem tudom, nekem sosem jutna eszembe könyvtári könyvbe beleírni, se ceruzával, se tollal. Igaz, én a saját könyveimbe se firkálok semmit, még a nevemet se az első lapra.)
Volt egy nagyon könnyen és gyorsan olvasható cikk, a 30 oldallal 10 perc alatt végeztem. Franciából fordította egy angol (vagy amerikai) hölgy. A cikkben azzal foglalkozik, milyen nagyszerű, hogy a romantikus irónia francia művekben is megfigyelhető. Rendkívül sok idézet van benne. Mind franciául. Akadnak fél oldalas idézetek, amiket kapásból ugrom, mert minek nézzek rá. Vannak olyan fél oldalnyi mondatok, amik a következőképpen néznek ki: "Victor Hugo a következőt mondja: 'blabla', ami azért érdekes, mert ezt Merimée úgy fejezi ki, hogy 'blabla', amely alátámasztja Schlegel állítását, miszerint 'blabla', ami viszont mindenképpen arra utal, hogy igaz a feltételezés, miszerint 'blabla'. A blablával jelölt részek ilyenkor mind franciául vannak, még Schlegel gondolatai is. Az első ilyen fél oldal után elröhögtem magam, annyira komikus az egész. És aztán angolul egy fél szóban sem foglalja össze, hogy tulajdonképpen most mit is tudtunk meg, tehát én már hülyén fogok meghalni. Több dolog lehet. Vagy nem merült fel a fordítóban, hogy esetleg az idézeteket is fordítani kéne, vagy lusta volt kikeresni ezek angol fordításait, vagy nincs ezeknek angol fordításuk (100%, hogy mindnek van), vagy úgy gondolta, mindenkinek kötelessége tudni franciául, ez esetben most szégyellem magam. De azért hálával gondolok majd erre a hölgyre, mert tényleg rengeteg időt spórolt nekem ezzel a módszerrel.
Engem igazából nagyon érdekel, mit gondolt Schenke Cervantes Don Quijotéjáról, nem is tudnék létezni enélkül. (A google alapján már látom, hogy valójában nem Schenke, de most nincs kedvem megkeresni, hogy mi is a neve.)
Hatalmas élmény olyan cikket olvasni (angolul), amiben egy sorstárs szorgalmasan aláhúzogatta az összes, tehát az ÖSSZES szót, amit nem ismert. Valószínűleg nem angol vagy amerikanisztika szakos lehetett az illető, de középfokúja volt, mert gyakorlatilag az összes olyan nívósabb kifejezést aláhúzta, amit én pl. az egyetemről ismerek (és mindenki magából indul ki). Ez nem kevés szó, gyakorlatilag mondatonként három. Én meg ahhoz szoktam ezeknél a könyvtári könyveknél, hogy ha valami alá van húzva, az a lényeg, és így meggyorsítható az olvasás folyamata, hogy csak az aláhúzott mondatokat olvasom el. Szóval kicsit zavaró, hogy ő meg nem a lényeget húzta alá. Az is aranyos, mikor egy másik illető meg csak a neveket és az évszámokat emelte ki, de azokat legalább tollal. (Nem tudom, nekem sosem jutna eszembe könyvtári könyvbe beleírni, se ceruzával, se tollal. Igaz, én a saját könyveimbe se firkálok semmit, még a nevemet se az első lapra.)
Volt egy nagyon könnyen és gyorsan olvasható cikk, a 30 oldallal 10 perc alatt végeztem. Franciából fordította egy angol (vagy amerikai) hölgy. A cikkben azzal foglalkozik, milyen nagyszerű, hogy a romantikus irónia francia művekben is megfigyelhető. Rendkívül sok idézet van benne. Mind franciául. Akadnak fél oldalas idézetek, amiket kapásból ugrom, mert minek nézzek rá. Vannak olyan fél oldalnyi mondatok, amik a következőképpen néznek ki: "Victor Hugo a következőt mondja: 'blabla', ami azért érdekes, mert ezt Merimée úgy fejezi ki, hogy 'blabla', amely alátámasztja Schlegel állítását, miszerint 'blabla', ami viszont mindenképpen arra utal, hogy igaz a feltételezés, miszerint 'blabla'. A blablával jelölt részek ilyenkor mind franciául vannak, még Schlegel gondolatai is. Az első ilyen fél oldal után elröhögtem magam, annyira komikus az egész. És aztán angolul egy fél szóban sem foglalja össze, hogy tulajdonképpen most mit is tudtunk meg, tehát én már hülyén fogok meghalni. Több dolog lehet. Vagy nem merült fel a fordítóban, hogy esetleg az idézeteket is fordítani kéne, vagy lusta volt kikeresni ezek angol fordításait, vagy nincs ezeknek angol fordításuk (100%, hogy mindnek van), vagy úgy gondolta, mindenkinek kötelessége tudni franciául, ez esetben most szégyellem magam. De azért hálával gondolok majd erre a hölgyre, mert tényleg rengeteg időt spórolt nekem ezzel a módszerrel.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése