Szilveszter

31-én egész nap ment a sütés-főzés meg az őrült kapkodás, mert Tomi idén dolgozott szilveszter éjjelén, és 6-ra oda kellett érnie a munkahelyére, nem lehetett kényelmesen eltökölődni. Miután átértünk végre anyuékhoz, kiderült, hogy egy szál társasjátékot sem vittünk át hozzájuk, és apu nem engedte, hogy hazaszaladjunk. Így ez lett az első Activity és Tabu nélküli szilveszter. Kicsit megijedtem, hogy az össz programlehetőség a darts és az a társasjáték, amit anyuék tőlünk kaptak most karácsonykor, de aztán minden jól alakult. Ilyen kevesen még sosem voltunk, csak amikor egyszer elmaradt a szilveszteri buli, és hajnalig Raymant játszottam apu gépén. Anyuékon és rajtam kívül csak Gabi jött el idén.

Hattól fél nyolcig dartsoztunk, és én mindegyik körben kikaptam, ilyen béna még sosem voltam ebben a játékban. Fél nyolckor a felnőtt Kérdezz! Felelek jött, amit a felső polcon találtunk, és kettőt is játszottunk vele, miközben azon gondolkodtunk, mikor lettek ennyire könnyűek a feladványok – eddig minden évben megállapítottuk, hogy nagyon nehezek. Fel is merült bennünk, hogy esetleg valami kobold áttette a felnőtt változat dobozába a gyermek változat kártyáit, de aztán rájöttem, hogy ez azért nem lehet, mert akkor időről időre felbukkanna a mesehős kategória. Azonnal vágyni kezdtem rá, hogy felbukkanjon, és azóta is játszani akarok a gyermek kiadással. Ha Tomi hazaér, megpróbálom rávenni.

Fél tízkor jött aztán az egész szilveszter legviccesebb része, ugyanis felszínre került a Budapest Kultúrdisco című társasjáték, és mert kitartóan kérleltem a többieket, ki is próbáltuk. Rég röhögtem ennyit. Fél 12-ig játszottunk vele, és végigröhögtük az egészet.



1988-ban adták ki, és valami fenomenális. Budapest térképén kell vándorolni céltalanul, és ha színházra, mozira, építészeti emlékre, irodalmi vagy zenei helyszínre lépsz, akkor kapsz az adott témakörből egy kérdést. A kérdéskártya egyik felét nézegetheted, a másik feléről felolvassák a kérdéseket. Kártyánként összesen 5 pont szerezhető a jó válaszokkal, és a játéknak akkor van vége, ha valaki elér 100 pontot az összesen három bábujával csatangolva. Például a film kategóriában minden kártyán van egy teljesen jellegtelen jelenet valamelyik filmből, és az a legjobb az egészben, hogy szinte mindegyikük valami igazi jó szovjet film, esetleg a szocializmus korában született magyar, így én például egyet sem ismertem közülük. Jellemző módon csak az egyetlen amerikai filmet ismertem fel, A sárkány útját, de jellemző módon az a kártya nem nekem szólt. Iszonyú vicces játék ez, jól szórakoztunk rajta.

Fél 12-kor készülődni kezdtünk, éjfélkor koccintottunk, és lemaradtunk az elnöki beszédről, mint minden évben, mert én azt nagyon utálom, ezért mindig elkapcsolok. Így találtuk meg a L’art pour l’art társulat előadását, és néztük őket hajnali háromig. Nekem nagy csalódás volt ez. Én gyerekkoromban nagyon szerettem őket, főleg a Besenyő családot, a kedvencem az öreg volt. Nem emlékeztem rá, hogy az előadásaik többi része ennyire humortalan és vulgáris. Egyedül a Winnetou és Az Ezüst-tó kincse diavetítések tetszettek, és ez elég szomorú. Háromkor aztán ágyazni kezdtünk, aztán én fél 5-ig még olvastam, de végül csak elaludtam, mielőtt Tomi pontban 5:00-kor megérkezett volna. Kb. délután 1-ig aludtunk, aztán ettünk lencselevest, öntöttünk ólmot, és kipróbáltuk a Dixit-hasonmást. Mindenkinek tetszett, tényleg tök jó játék. Átjött Zsuzsa néni, vele is karácsonyoztunk egyet, és kaptunk egy 1000 darabos puzzle-t: egy csomó egymás mellé pakolt órát kell majd kiraknunk. Végül este 10 után értünk haza, éjfélkor feküdtünk, és én részemről délután negyed 3-kor keltem. A megfázásom kitart, de már nem vészes, viszont kiraktunk egy egyszerűbb puzzle-t, és elolvastam a Frostot végre. És bár nem akarom elkiabálni, halkan azért megjegyezném, hogy idén először nincs rossz hangulatom a karácsony és a szilveszter elmúltával.

Újévi fogadalmaim soha nincsenek, de idén kivételt teszek, és megfogadom, hogy most aztán már tényleg 58 kg-ra fogyok. Nem tudom, mennyiről indulok, nem merek mérlegre állni, de az tény, hogy legalább 6 éve nem zabáltam annyit, mint most karácsony és szilveszter között. Még így sem fogyott el egyébként a töltött káposzta, és miután ma nem kicsit lettem rosszul tőle, holnap megy a kukába. Kár érte. Pedig idén annyira igyekeztünk csak kettőnkre főzni, aztán nem sikerült, egy hadsereg is jóllakott volna. Sebaj, jövőre újra próbálkozunk.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Gumimacik utoljára

Az utolsó hónapom

Gárdonyi Géza: Isten rabjai