Karinthy humora

néha azért fura.

Megkérdezte tőle egy idős nőismerőse, mielőtt Stockholmba ment volna agyműtétre, nem drága-e ez az út. (Pestről Bécsbe egy vonat, Bécsből Berlinbe még egy, Berlinből Malmöbe egy harmadik, majd Malmöből Stockholmba egy negyedik - mindezt másfél nap alatt, tyúktojásnyi agydaganattal, félvakon, ráadásul úgy, hogy már ura sem volt a testének.) Erre a szellemes válasz: "Odafelé elég drága, de visszafelé apró dobozban hoznak - az urna, úgy tudom, vámmentes."

Persze nem baj, ha az ember megőrzi a humorérzékét válsághelyzetben is. Meg ki tudja, meg kell-e kérdezni az idős nőismerősnek, drága-e az út. Mindenesetre ez a poén azért fura.

Megjegyzések

  1. Bizonyos szintű humor még a koncentrációs táborokban is volt, egyszerűen a túlélés (vagy éppen a halál) megkönnyítéséért. A zsidóság életszemléletét már korábban is az irónia és a (jó értelemben vett) cinizmus jellemezte, és ez az, amit Karinthy tökélyre vitt.

    VálaszTörlés
  2. Nekem általában tetszik a humora, csak ennél a válasznál úgy éreztem, ez azért kicsit durva, még ha magával szemben durvult is.

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Gumimacik utoljára

Az utolsó hónapom

Gárdonyi Géza: Isten rabjai