Barátnős nap

11 körül jött Réka, aki utoljára másfél éve járt nálunk. Felköszöntöttük a szülinapja alkalmából, ami majdnem egy hónapja volt ugyan, fel is hívtam akkor, de most találkoztunk azóta először. Kapott egy Toy Story-s egérpadot, merthogy még a szülinapja előtt pár héttel azt mondta, nagyon tetszett neki a Toy Story 3, én meg még aznap teljesen véletlenül rábukkantam erre az egérpadra egy reklámújságban. Nem is vesztegettem az időmet, azonnal lecsaptam rá. Aztán meg csináltam neki egy filcvirágot, hasonlít Blankáéra, csak más a színe, és ez valamiért bólogatós virág lett, fene tudja, mi lehet az ok. Aztán megnéztük a nápolyi képeket, meséltem neki, és kicsit olyan volt, mint régen, amikor a nyaralásunk után összeült a két család, és megmutattuk egymásnak a képeket meg elmeséltük az élményeket. Hát igen, ilyen sem mostanában volt utoljára, és abban a formájában már nem is lesz többet, mert Ibolya néni már nem jön többet :( Réka október elején megy Berlinbe fél évre Erasmusszal, és meghívott látogatóba egy hétvégére. Teljesen meghatódtam, nagyon jólesett :) Mivel úgy tűnik, minden rokon és barátnő még október-november táján kimegy hozzá, én úgy gondoltam, január-február környékén látogatom meg. Neki is pont ez az ötlete támadt, és ő mondta is, hogy erre gondolt. Ki kell majd találni kicsit konkrétabban, hogy mikor is menjek, aztán rendelni repülőjegyet. Olyan jó :)

Minden találkozásunkkor eszembe jut, hogy az anyukáink kis híján 30 évig voltak legjobb barátnők, születése óta ismerjük egymást, mondhatni, együtt nőttünk fel, aztán valamikor a Jedlikbe kerülésem táján elszakadtunk egymástól, aztán egyre távolabb kerültünk, míg végül már egyáltalán semmi kapcsolat nem volt köztünk, nagy ritkán hallottunk egymásról az anyukánktól. Pedig nem vesztünk össze, csak valamiért így alakult. Amióta Ibolya néni meghalt, kicsit sűrűbben keressük meg egymást, de még mindig nem olyan sűrűn, mint gyerekkorunkban. Viszont minden beszélgetésnek és találkozásnak külön örülök :)

Réka 2 után valamivel ment haza, mert este osztálytalálkozója volt, és még készülni akart rá, hozzám pedig fél 4 körül megérkeztek Andiék. A tanári diplomaosztóról jöttek, egyikük diplomáit meg is tekinthettem, másikukét a szülők elkobozták. Hoztak mindenféle földi jót, még Liza is kapott külön rágcsálnivalót. Felköszöntöttük J. Andit, akinek 9 napja volt szülinapja, mindenféle szépet és jót kapott: K. Anditól Karinthy-könyvet, szép füzetet és szép határidőnaplót, tőlem a decoupage-olt ládikát meg egy fából készült, általunk festett virágot, ami üzenőként is működik, mert a szirmai közé be lehet csíptetni egy papírdarabot. Aztán megnéztük K. Andi Bulgáriában és Törökországban készült képeit, utána az én nápolyi képeimet. J. Andi nyaralása egy következő találkozás témája lesz, mert ők holnap indulnak Prágába egy hétre. Végül készült rólunk közös fotó, öt éves ismeretségünk és kb. négy éves barátságunk történetében az első :)