Posta - szolgáltalások

Elmentünk a Postára Tomival, hogy az utolsó pillanatban befizessem a fordítós táborra az előleget (óriási összeg, ötezer forint). Eddig halogattam, mert éreztem, hogy ez nem lesz egyszerű kör. Nem is volt az. A következő párbeszéd zajlott le a banki szolgáltatásos pénztárnál.

Én: - Jó estét kívánok! Tudunk olyat csinálni, hogy egy bankszámláról pénzt utalunk át két másik bankszámlára?
Nő: - Miiiiiiii? (fejhangon, of course)
Én: - Szeretnék pénzt átutalni egyik bankszámláról a másikra.
Nő: - Milyen bankszámlára?
Én: - CIB-re.
Nő: - Azt nem lehet, mi csak Erste számlára és postakártyára tudunk utalni.
Döbbent nézés az ablak innenső oldalán.
Én: - Akkor hogyan tudok pénzt utalni bankszámlára?
Nő: - Itt nem.
Én: - De akkor hol?
Nő: - Bankban.
Én: - Milyen bankban?
Nő: - Hát bankban.
Itt már teljesen ledöbbentem, pedig megszokhattam volna, hogy ezen a postán normális embert nem alkalmaznak, csak egy rakás bunkót.
Én: - De mégis, melyik bankban érdemes próbálkoznom?
Nő: - A CIB-ben.
Tomi (nekem): - Jó, az már bezárt. (Nőnek) Akkor szeretnénk megszüntetni egy bankszámlát.
Nő (döbbenten): - Megszüntetni?
Tomi: -Igen.
Nő (sértődötten): - Jó, hát akkor megszüntetjük.
Szöszmörgés, mintegy 5 perc, nő közben elcsászkál, majd visszajön.
Nő: - Nem lehet megszüntetni a számlát.
Döbbenten meredünk rá.
Nő: - Mindjárt zárják a rendszert, és kiírta nekem a gép, hogy nincs elég idő a folyamatra. Jöjjenek vissza hétfőn!
Én: - Jó, köszönjük szépen, akkor majd hétfőn újra megpróbáljuk.
Tomi (az ablaktól elfele menet, de azért jó hangosan): - Egy okkal több, hogy megszüntessük azt a számlát.

Pedig meg fogom szüntetni a számlát, mert havonta levonnak róla 300 Ft-ot a semmire, és a havi 300 forint sok hónap után elég sok pénz kezd lenni. Azért meglepő, hogy ezen a postán normálisan még sosem szóltak hozzám, mindegy, milyen ügyben fordultam hozzájuk, viszont minden alkalommal olyan bunkók, de olyan nagyon bunkók, hogy nem is értem, hogyan foglalkozhatnak emberekkel. Belőlem a mai eset egyébként röhögőgörcsöt váltott ki, gyakorlatilag az egy villamosmegállóval lejjebb lévő boltig nevettem, Tomi viszont nagyon morcos lett - ő most találkozott először ezzel a stílussal, és kicsit bepöccent tőle.

Ui.: A befizetés ettől még sínen van, felhívtam anyuékat, és megkértem őket, hogy a netbankos szolgáltatásukkal, ami egyébként sürgősen kell nekem is, utalják át azt az ötezer forintot, és ha megyünk, megadjuk.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Gumimacik utoljára

Az utolsó hónapom

Gárdonyi Géza: Isten rabjai