Karácsony első napja
Valamikor 9 körül keltünk, de lehet, hogy már 8-kor fent voltunk, ugyanis meg kellett csinálni a mézeskalács házikót apunak. Sikerült. Én olyan boldog voltam, mikor ház lett belőle! Már meséltem tavaly, hogy először kb. 12-13 évesen találtam ki ezt az ajándékötletet, anyuval bele is vágtunk, de nem sikerült, nem lehetett összeállítani a lapokat házzá, és akkor nagyon sírtam, nagyon csalódott voltam. Igaz, anyu becsomagolta az alkatrészeket celofánba, és írtunk mellé üzenetet, hogy ez egy lapra szerelt ház, de jobb kedvem ettől nem lett. Tavaly aztán újra megpróbáltuk, ezúttal Tomival, és megint nem sikerült, mindössze azt értük el, hogy hólyagosra égettem az ujjamat a ragasztáshoz javasolt forró karamellizált cukorral. Idén viszont fehérjehabbal próbálkoztunk, és bejött. Ilyen lett:
Jó, nem profi, kidűlt-bedűlt az oldala helyenként, de végre ház lett belőle, és egyébként is, Tomi a saját kezével rajzolgatta a tetőcserepeket. Hozzáteszem, mindent ő csinált, én csak a tésztát gyúrtam be, és a széleket-réseket fedtem be hóval meg cukorkával.
Amikor ez megvolt, átmentünk anyuékhoz, és kivételesen oda is értünk dél után öt perccel. Katáék addigra persze már ott voltak, úgyhogy nem volt tökéletes az időben érkezés :)
Anyuéknál ez a középső szoba dekorációja karácsonyra:
Nem sok maradt belőle, ebéd utántól estig kb. elfogyott róla a süti.
Ez anyuék karácsonyfája, idén a hagyománytól eltérően nem a középső szobába került, hanem az enyémbe:
Nálunk az a szokás, hogy a legfiatalabb kezdi a bontogatást:
Ebből támadt is némi sírdogálás. Bence nagyon izgatott volt, nagyon szeretett volna már ajándékot nézni, és amikor Matyit ültették le az első csomag mellé, akkor nagyon elkeseredett: “Miért nem bonthatom ki az ajándékot?” Úgyhogy odahajoltam hozzá, elmagyaráztam, hogy a legkisebb az első, aki Matyi, de persze neki is hozott ajándékot a Jézuska, és amint Matyi kibontotta az ajándékát, azonnal Bence jön. Aztán mondtam neki, hogy üljön az ölembe, nézzük együtt, hogyan bontogat az öccse:
A végén szokásomhoz híven odanbiggyesztettem, hogy “Jó?”, mire a gyerek hüppögve-szipogva: “Jó”, és beült az ölembe (nagyon ritkán lehet rávenni), és együtt néztük Matyit.
Kis idő után aztán megnyugodott a gyerek, és azt mondta: “Tegyél le, segítek Matyinak.” Így is tett. Tényleg megható volt, hogy meg lehetett vele beszélni a dolgot, és nem kezdett nagyszabású hisztibe, hiába szomorította el, hogy nem ő kezd.
Matyi kapott mesekönyvet, tamburint maracával, tanuló százlábút, anyu varrta párnát. Közben Liza teljes izgalomban volt, összevissza rohangászott az ajándékok között, és kereste a sajátját:
Majdnem bonthatott harmadiknak, de mivel addigra megnyugodott, ő lett az utolsó, mint mindig, kivéve idén itthon.
Bence kapott szintén anyu varrta párnát, pénztárgépet, mérlegjátékot, kacsás és békás nyomdát. Közösen kaptak még egy teljes hangszerszettet meg egy mesekönyvet, ami a Móra Kiadó egy-egy meséjét közli, 1950-től máig minden évből egyet.
Aztán én bontottam:
Kaptam egy anyu varrta párnát nárcisz tündérrel:
Meg egy anyu fűzte, szépséges láncot és egy Weöres Sándor verset gyönyörű könyv formájában:
Meg gyöngyláncot és –karkötőt, valamint egy nagyon szép alkalmi ruhát.
Tomi egy vicces hasizomerősítő alkalmatosságot kapott:
Úgy kell ráülni, hogy ne érjen le az ember lába a földre, mégis egyensúlyban legyen a cucc, és ez bizony nem könnyű, bár nekem azért sikerült este, amikor kipróbáltam.
Közösen kaptunk egy anyu varrta asztali futót meg egy apu készítette 2011-es naptárt:
Ekkorra a kutya választott ajándékot (rosszul), a gyerekek pedig elvonultak százlábúzni:
Kata időjárás állomást kapott, Zolival közösen pedig hasonlót, mint mi és egy tyúk-kenyértartót, és Zoli egy GPS-t.
Aztán jött anyu.
Neki a mi Jézuskánk hozta a Grincset könyvben angolul (majdnem végig elolvastuk utána, csak aztán megfájdult anyu feje), a Grincset DVD-n, csokit, na és egy békát, ami királyfivá tud változni, ha vízbe teszik. Szilveszterkor kipróbálja :) Ezen kívül kapott egy maja gondűző babát is, aminek este el kell mesélni egy gondot, amivel küzdesz, aztán betenni a párnád alá, és reggelre megoldódik a gondod. Ezzel kapcsolatban született egy vicces párbeszéd:
Apu: Na, majd mondhatod, hogy az a szemét 9. b…
Tomi: És reggelre a 9. b eltűnik.
Apu kapta a házikót, ezen kívül egy Svejk útleíró szakácskönyvet, anyuval közösen pedig egy naptárat a gyerekek idei képeiből, és tőlünk egy társasjátékot. Szilveszterkor teszteljük, a Dixit mintájára csináltam/tuk:
Végül Liza is sorra került, és Katáéktól is kapott ajándékot, ami különösen jólesett:
A délutánt beszélgetéssel, játékkal, pihenéssel töltöttük, és ez volt az ott-tartózkodás záróképe:
Liza Tomi hátizsákján ágyazott meg magának :) Estére aztán a hó is leesett, úgyhogy igazán karácsonyivá vált a táj, ami nekem nagyon fontos – a karácsony legyen fehér. Szép nap volt ez is, és nagyon szeretem a családomat :)
Jó, nem profi, kidűlt-bedűlt az oldala helyenként, de végre ház lett belőle, és egyébként is, Tomi a saját kezével rajzolgatta a tetőcserepeket. Hozzáteszem, mindent ő csinált, én csak a tésztát gyúrtam be, és a széleket-réseket fedtem be hóval meg cukorkával.
Amikor ez megvolt, átmentünk anyuékhoz, és kivételesen oda is értünk dél után öt perccel. Katáék addigra persze már ott voltak, úgyhogy nem volt tökéletes az időben érkezés :)
Anyuéknál ez a középső szoba dekorációja karácsonyra:
Nem sok maradt belőle, ebéd utántól estig kb. elfogyott róla a süti.
Ez anyuék karácsonyfája, idén a hagyománytól eltérően nem a középső szobába került, hanem az enyémbe:
Nálunk az a szokás, hogy a legfiatalabb kezdi a bontogatást:
Ebből támadt is némi sírdogálás. Bence nagyon izgatott volt, nagyon szeretett volna már ajándékot nézni, és amikor Matyit ültették le az első csomag mellé, akkor nagyon elkeseredett: “Miért nem bonthatom ki az ajándékot?” Úgyhogy odahajoltam hozzá, elmagyaráztam, hogy a legkisebb az első, aki Matyi, de persze neki is hozott ajándékot a Jézuska, és amint Matyi kibontotta az ajándékát, azonnal Bence jön. Aztán mondtam neki, hogy üljön az ölembe, nézzük együtt, hogyan bontogat az öccse:
A végén szokásomhoz híven odanbiggyesztettem, hogy “Jó?”, mire a gyerek hüppögve-szipogva: “Jó”, és beült az ölembe (nagyon ritkán lehet rávenni), és együtt néztük Matyit.
Kis idő után aztán megnyugodott a gyerek, és azt mondta: “Tegyél le, segítek Matyinak.” Így is tett. Tényleg megható volt, hogy meg lehetett vele beszélni a dolgot, és nem kezdett nagyszabású hisztibe, hiába szomorította el, hogy nem ő kezd.
Matyi kapott mesekönyvet, tamburint maracával, tanuló százlábút, anyu varrta párnát. Közben Liza teljes izgalomban volt, összevissza rohangászott az ajándékok között, és kereste a sajátját:
Majdnem bonthatott harmadiknak, de mivel addigra megnyugodott, ő lett az utolsó, mint mindig, kivéve idén itthon.
Bence kapott szintén anyu varrta párnát, pénztárgépet, mérlegjátékot, kacsás és békás nyomdát. Közösen kaptak még egy teljes hangszerszettet meg egy mesekönyvet, ami a Móra Kiadó egy-egy meséjét közli, 1950-től máig minden évből egyet.
Aztán én bontottam:
Kaptam egy anyu varrta párnát nárcisz tündérrel:
Meg egy anyu fűzte, szépséges láncot és egy Weöres Sándor verset gyönyörű könyv formájában:
Meg gyöngyláncot és –karkötőt, valamint egy nagyon szép alkalmi ruhát.
Tomi egy vicces hasizomerősítő alkalmatosságot kapott:
Úgy kell ráülni, hogy ne érjen le az ember lába a földre, mégis egyensúlyban legyen a cucc, és ez bizony nem könnyű, bár nekem azért sikerült este, amikor kipróbáltam.
Közösen kaptunk egy anyu varrta asztali futót meg egy apu készítette 2011-es naptárt:
Ekkorra a kutya választott ajándékot (rosszul), a gyerekek pedig elvonultak százlábúzni:
Kata időjárás állomást kapott, Zolival közösen pedig hasonlót, mint mi és egy tyúk-kenyértartót, és Zoli egy GPS-t.
Aztán jött anyu.
Neki a mi Jézuskánk hozta a Grincset könyvben angolul (majdnem végig elolvastuk utána, csak aztán megfájdult anyu feje), a Grincset DVD-n, csokit, na és egy békát, ami királyfivá tud változni, ha vízbe teszik. Szilveszterkor kipróbálja :) Ezen kívül kapott egy maja gondűző babát is, aminek este el kell mesélni egy gondot, amivel küzdesz, aztán betenni a párnád alá, és reggelre megoldódik a gondod. Ezzel kapcsolatban született egy vicces párbeszéd:
Apu: Na, majd mondhatod, hogy az a szemét 9. b…
Tomi: És reggelre a 9. b eltűnik.
Apu kapta a házikót, ezen kívül egy Svejk útleíró szakácskönyvet, anyuval közösen pedig egy naptárat a gyerekek idei képeiből, és tőlünk egy társasjátékot. Szilveszterkor teszteljük, a Dixit mintájára csináltam/tuk:
Végül Liza is sorra került, és Katáéktól is kapott ajándékot, ami különösen jólesett:
A délutánt beszélgetéssel, játékkal, pihenéssel töltöttük, és ez volt az ott-tartózkodás záróképe:
Liza Tomi hátizsákján ágyazott meg magának :) Estére aztán a hó is leesett, úgyhogy igazán karácsonyivá vált a táj, ami nekem nagyon fontos – a karácsony legyen fehér. Szép nap volt ez is, és nagyon szeretem a családomat :)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése