November 1.
Még ma van, amikor ezt írom, 11 óra, csak a rendszer nem állított órát, ezért azt hiszi, elmúlt éjfél. 11-kor zárja a bazárt :)
Ma délelőtt főztünk. Fél 10-kor keltünk, délre meglett minden. Én a magam részéről megpucoltam 3 kg krumplit, feldaraboltam kb. 1 kg-ot (Tomi hatékonyabb módszerrel dolgozott, így ő 2 kg-ot csapkodott fel egységnyi idő alatt), valamint sütöttem egy adag muffint, ami valami miatt nem akart megszilárdulni, úgy tűnt, kuka az egész. Aztán átmentünk anyuékhoz ebédelni, közben kiderült, hogy Liza tegnap kicsit nagyobbat esett, mint amennyire súlyosnak tűnt a helyzet. Alig áll a lábán, mert most már a balt is rendesen megütötte, szóval most elég ingatag lábakon áll, mondhatni. Nem jönne rosszul neki egy reiki, akár gondolatátvitellel. Eléggé aggódom őszintén szólva, úgyhogy neki már 8-kor lőtték a pizsit - beparancsoltuk a kosarába, és azóta nem is nagyon kelt fel, alszik szépen, addig sem erőlteti a lábát.
Blanka fél 3-kor érkezett a vonattal, úgyhogy hazafelé elmentünk érte a pályaudvarra. Itthon aztán kicsit megemlékeztünk a névnapjáról, mi meg kaptunk szuper szuvenírt Berlinből: kulcstartót meg csokikát, plusz én megkaptam kölcsön a Lolitát - igyekszem is minél előbb sort keríteni rá. Utána meggyújtottuk a halloweenes mécseseket meg a tököt (illetve benne a mécsest), és ilyen hangulatvilágítás mellett megnéztük a Hocus Pocust. Még mindig tetszik, még mindig vicces. A kedvenc szövegeim továbbra is ugyanazok: "Cat's got my tongue" és "How time flies - when you're dead". Már el is képzeltem, hogy majd a gyerekeimmel is lehetne Halloweent tartani: tököt faragni, mécsest égetni, Hocus Pocust nézni. De azért barátnőkkel is szuper :) A film után még beszélgettünk, aztán Blankának már mennie is kellett haza. Elvittük a vonatig, aztán itthon következett Liza azonnali ágyba dugása, majd megírtam a holnapi két óratervet.
Végül befejeztem a krimimet. Félig kitaláltam a megoldást. Persze két gyilkos volt, ami csalás - én csak egyre számítottam, egyet kerestem, és egyet is találtam. Igaz, már csak akkor, amikor már könnyű volt megtalálni. Igaza van annak a molynak, aki azt írta kritikának, hogy kicsit túl sok a szóba jöhető tettes, de engem ez nem zavart, bár tény, hogy így nehéz volt együtt gondolkodni Poirot-val, én le is szakadtam tőle elég hamar. A lényeg, hogy megvan a gyilkos, minden jó, ha jó a vége, és reggel elkezdem Washington Irving novelláskötetét, amiben benne van többek között a Rip van Winkle és az Álmosvölgy legendája, vagyis A fej nélküli lovag.
Előkapartam a galériáról a hétágú mécsestartómat, eltettem a Halloween-mécseseket, és gyújtottam hét mécsest a halottaink emlékére.
Ma délelőtt főztünk. Fél 10-kor keltünk, délre meglett minden. Én a magam részéről megpucoltam 3 kg krumplit, feldaraboltam kb. 1 kg-ot (Tomi hatékonyabb módszerrel dolgozott, így ő 2 kg-ot csapkodott fel egységnyi idő alatt), valamint sütöttem egy adag muffint, ami valami miatt nem akart megszilárdulni, úgy tűnt, kuka az egész. Aztán átmentünk anyuékhoz ebédelni, közben kiderült, hogy Liza tegnap kicsit nagyobbat esett, mint amennyire súlyosnak tűnt a helyzet. Alig áll a lábán, mert most már a balt is rendesen megütötte, szóval most elég ingatag lábakon áll, mondhatni. Nem jönne rosszul neki egy reiki, akár gondolatátvitellel. Eléggé aggódom őszintén szólva, úgyhogy neki már 8-kor lőtték a pizsit - beparancsoltuk a kosarába, és azóta nem is nagyon kelt fel, alszik szépen, addig sem erőlteti a lábát.
Blanka fél 3-kor érkezett a vonattal, úgyhogy hazafelé elmentünk érte a pályaudvarra. Itthon aztán kicsit megemlékeztünk a névnapjáról, mi meg kaptunk szuper szuvenírt Berlinből: kulcstartót meg csokikát, plusz én megkaptam kölcsön a Lolitát - igyekszem is minél előbb sort keríteni rá. Utána meggyújtottuk a halloweenes mécseseket meg a tököt (illetve benne a mécsest), és ilyen hangulatvilágítás mellett megnéztük a Hocus Pocust. Még mindig tetszik, még mindig vicces. A kedvenc szövegeim továbbra is ugyanazok: "Cat's got my tongue" és "How time flies - when you're dead". Már el is képzeltem, hogy majd a gyerekeimmel is lehetne Halloweent tartani: tököt faragni, mécsest égetni, Hocus Pocust nézni. De azért barátnőkkel is szuper :) A film után még beszélgettünk, aztán Blankának már mennie is kellett haza. Elvittük a vonatig, aztán itthon következett Liza azonnali ágyba dugása, majd megírtam a holnapi két óratervet.
Végül befejeztem a krimimet. Félig kitaláltam a megoldást. Persze két gyilkos volt, ami csalás - én csak egyre számítottam, egyet kerestem, és egyet is találtam. Igaz, már csak akkor, amikor már könnyű volt megtalálni. Igaza van annak a molynak, aki azt írta kritikának, hogy kicsit túl sok a szóba jöhető tettes, de engem ez nem zavart, bár tény, hogy így nehéz volt együtt gondolkodni Poirot-val, én le is szakadtam tőle elég hamar. A lényeg, hogy megvan a gyilkos, minden jó, ha jó a vége, és reggel elkezdem Washington Irving novelláskötetét, amiben benne van többek között a Rip van Winkle és az Álmosvölgy legendája, vagyis A fej nélküli lovag.
Előkapartam a galériáról a hétágú mécsestartómat, eltettem a Halloween-mécseseket, és gyújtottam hét mécsest a halottaink emlékére.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése