Pocket Coffee

Amikor jöttem ki az órámról, kezembe nyomtak egy ilyet. Aztán kívülről, az üvegen keresztül le is fényképeztek. Illetve remélem, még idejében sikerült hátat fordítani a fotósnak, mert a fenének se hiányzik, hogy negyed 10-kor telibe fényképezzék az álomkóros fejét.



Nem tudom, mire számítottam, amikor megettem ezt a csodát, tényleg. Mivel kávéval töltötték, pont olyan borzalmas íze van, mint a kávénak, és pont olyan masszív hányingert is okoz, mint a kávé. Egy pozitívumot tudok találni a történetben: mindez a tapasztalat legalább pénzembe nem került.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Gumimacik utoljára

Az utolsó hónapom

Gárdonyi Géza: Isten rabjai