Gondolatok a metrón
A metrón megint egy kisgyerekkel utazó anyuka mellé keveredtem. Hasonló élmény volt, mint a múltkori.
A kislány bohóckodott, anyukájával együtt nevettek, majd anyukája egyszer csak ráhúzott egyet a hátára, és rákiabált, hogy fejezze be. Ez engem kicsit sokkolt. Aztán a kislány kis csönd után bohóckodott tovább, anyukája megint vele nevetett, csikizte, stb., majd hirtelen rávert a fejére, nem kicsit, és rákiabált, hogy ne idétlenkedjen már. Kb. 10 percet utaztunk együtt, ez idő alatt legalább tízszer ütötte meg a gyereket. Hol a lábán, hol a hátán, hol a fején, hol a kezén...
Nem hinném, hogy ez jót tesz a gyereknek, aki egyébként annyira kicsi ember volt, hogy még Bencénél is legalább egy évvel fiatalabb. Nem baj, ha anyuka szerint a bohóckodás nem a metróra való, csak akkor ezt előre el kell árulni a gyereknek. Az se baj, ha szerinte a bohóckodás a metróra való, akkor lehet együtt nevetni a végállomásig. De ha szerinte nem a metróra való, akkor nem jó megoldás, hogy először együtt nevet vele, még adja is alá a lovat, aztán hirtelen kiabálás kíséretében odacsap. Ha meg szerinte a metróra való a bohóckodás, akkor meg nem tudom értelmezni az odacsapást.
Ha következetesen szigorú, akkor a gyerek megtanulja, hogy rendnek pedig lenni kell, ellenkező esetben anya mérges lesz. Ez viszont nem következetesség, ebből a gyerek nem tudja leszűrni, mi a jó magatartás. Ha én olyan kicsi ember lennék, mint ez a kislány, és az anyukám úgy fegyelmezne, mint ezt a kislányt a saját anyukája, én félnék az anyukámtól. Bizonytalanságban élni nem jó. Annál már sokkal jobb egy következetesen szigorú, nem ordibálós, nem odacsapós anyuka. Ráadásul szerintem megalázó lehet, amikor vadidegenek előtt sóz oda anya, csak hogy demonstrálja, mekkora szigorúság van a családban.
Eléggé lelombozott az élmény.
A kislány bohóckodott, anyukájával együtt nevettek, majd anyukája egyszer csak ráhúzott egyet a hátára, és rákiabált, hogy fejezze be. Ez engem kicsit sokkolt. Aztán a kislány kis csönd után bohóckodott tovább, anyukája megint vele nevetett, csikizte, stb., majd hirtelen rávert a fejére, nem kicsit, és rákiabált, hogy ne idétlenkedjen már. Kb. 10 percet utaztunk együtt, ez idő alatt legalább tízszer ütötte meg a gyereket. Hol a lábán, hol a hátán, hol a fején, hol a kezén...
Nem hinném, hogy ez jót tesz a gyereknek, aki egyébként annyira kicsi ember volt, hogy még Bencénél is legalább egy évvel fiatalabb. Nem baj, ha anyuka szerint a bohóckodás nem a metróra való, csak akkor ezt előre el kell árulni a gyereknek. Az se baj, ha szerinte a bohóckodás a metróra való, akkor lehet együtt nevetni a végállomásig. De ha szerinte nem a metróra való, akkor nem jó megoldás, hogy először együtt nevet vele, még adja is alá a lovat, aztán hirtelen kiabálás kíséretében odacsap. Ha meg szerinte a metróra való a bohóckodás, akkor meg nem tudom értelmezni az odacsapást.
Ha következetesen szigorú, akkor a gyerek megtanulja, hogy rendnek pedig lenni kell, ellenkező esetben anya mérges lesz. Ez viszont nem következetesség, ebből a gyerek nem tudja leszűrni, mi a jó magatartás. Ha én olyan kicsi ember lennék, mint ez a kislány, és az anyukám úgy fegyelmezne, mint ezt a kislányt a saját anyukája, én félnék az anyukámtól. Bizonytalanságban élni nem jó. Annál már sokkal jobb egy következetesen szigorú, nem ordibálós, nem odacsapós anyuka. Ráadásul szerintem megalázó lehet, amikor vadidegenek előtt sóz oda anya, csak hogy demonstrálja, mekkora szigorúság van a családban.
Eléggé lelombozott az élmény.
Kint apu és tesóm úgy jártak a metrón, hogy nem tudom, pontosan miért, lehet, hogy csak úgy, apu adott tesómnak egy puszit. Ezt azonnal többen szóvá tették: felháborító, zaklatás, undorító stb. Túlzásnak éltük meg, ugyanakkor 5 év alatt soha nem tapasztaltunk olyan viselkedést, mint amilyet ez a hölgy demonstrált itthon... Belátom, két véglet, de azért elgondolkodtató.
VálaszTörlésTényleg érdekes ez az eset, amit mondasz. Nem szabadna kikészülni attól, hogy a szülő szeretgeti az ellenkező nemű gyerekét... Egyébként meglepett, hogy erre az anyukára nem szólt rá senki. Ilyenkor mindig van a közelben egy idős néni, aki kiabálni kezd. Hát, most nem volt. Nekem meg az a véleményem, hogy nem folyhatok bele a családi életükbe, az anya nevelési módszereibe. Meg azért azt nem mondhatnám, hogy összeverte, messze nem ez történt.
VálaszTörlés