Első óra

Bazi messze van ám ez a Csillebérc, az a helyzet. 3/4 3-kor indultam itthonról, és késtem 3 percet a 4 órás kezdéshez képest. 15:10-re értem a Moszkvára, ahol eltöltöttem bazi sok időt azzal, hogy nem találtam, honnan megy a nyomorult busz, aztán mikor megtaláltam, kimaradt az a járat, amivel nekem el kellett volna mennem, hogy normálisan odaérjek. Utóbb a tanítványok azt mondták, tök megszokott, hogy ez a busz időnként nem jön. Örvendek.

Minden első óra csupa stressz, nem szeretek első órát tartani. Ez se volt jó. Remélem, hétfőtől belerázódunk lassan, mert nehezen viselem, ha nyomott a hangulat.

Megjegyzések

  1. Djoko2010. október 15. 3:08

    Jaj ne, azzal a szaharral én is megjártam a múltkor. Ráadásul útvonalkereső is tök más megállót adott meg, ahonnan meg richtig másmerre indultam. De ha az ember megtalálja az úttörőtábor kerítését, még onnantól is meg kell találni a tök ugyanolyan altáborok között a sajátodat. Szóval minden riszpektem, ezen felül is. :)

    VálaszTörlés
  2. Luca2010. október 15. 15:05

    Köszönöm :) Nekem azt mondta az útvonaltervező, hogy a végállomás előtt eggyel szálljak le, a cég honlapja meg azt, hogy a végállomáson. Az útvonaltervezőnek akartam volna hinni valami rejtélyes okból, de mivel nem volt digitális kijelző, amin láttam volna, merre is járunk, és a sofőr sem mondta be a megállókat, csak azt láttam, ahogy elsuhanunk a megálló mellett. Nem is baj, mert még vagy öt percet tuti gyalogolhattam volna, ha ott leszállok, mert ott nincs bejárat a telepre!!! Nagyon ki van találva :) Bent az épületek között viszont szerencsére nem kellett bolyongani, mert fel voltam írva a portán, és ott megmondták, melyik épület, hányadik emelet, melyik terem. Csak ez a járatkimaradás, ez elég nagy szívás, ha rendszeres...

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Gumimacik utoljára

Kép
Végére értem a sorozatnak, megnéztem mind a hat évadot. Szomorúan tapasztaltam, hogy ez is lezáratlan maradt, mint oly sok más sorozat. Kár érte. Aranyos mese volt ez, bár szerintem az eleje sokkal jobban sikerült és humorosabb, mint a harmadik-negyedik évadtól kezdve a későbbi részek. Van kedvenc figurám is: Gyagyás Tódi (magyar hangja Botár Endre). Annyira kedvenc, hogy nem átallottam utánanézni, vannak-e tódis ereklyék, esetleg plüssök, de ami van, az olyan ronda, hogy nem kéne. Így aztán csak álljon itt egy kép Gyagyás Tódiról, alatta meg az egyik legjobb szövege: "Nem vered át a csupa ész Tódit!" Egy sóhajjal búcsút intek gyermekkorom eme szeletének, és felnőttesebb vizekre evezek: következőnek Jóbarátokat fogok nézni.
További információk

Az utolsó hónapom

kezdődik itthon, aztán visszamegyek dolgozni, és feltehetőleg soha többet nem leszek már GYES-en. Ez némi szomorúsággal tölt el, meg rám is ijeszt, hogy az itthoni dolgokat most kell elrendezni, később talán már nem lesz időm munka mellett. Tomival úgy gondoltuk, két vagy három gyerekünk lesz. Ő viccesen szokta mondani, megnézzük, milyen a kettő, és, ha nagyon rosszak, akkor nem vállalunk harmadikat. Én gyerekkorom óta éreztem, hogy két lányom lesz, de lehetett volna szó harmadikról. Nem rosszak egyáltalán a hölgyek, de, ahogy mondani szoktam nekik, el lehet itt fáradni elég alaposan minden nap. Hiszti hiszti hátán, minden azonnal kell, a késleltetés gyakorlás alatt áll. Aztán vannak a remek ötletek, pl. ma, amikor fél kiló liszttel sikerült beteríteni a fél nappalit - oké, felsöpört utána a főkolompos, de engem eléggé lefárasztott a látvány, már csak azért is, mert sokszor elmondtam már, hogy nem főzhetnek játékból igazi hozzávalókkal az igazi fazékban. Szórakoztatás plusz házimunka,
További információk

Gárdonyi Géza: Isten rabjai

Kép
Ez a könyv valamikor hetedik táján volt kötelező olvasmány, de nem olvastam el. Pedig anyu megvette a szép, új kiadást, ezt itt: Bennem viszont iszonyú ellenállás volt a vallással szemben akkoriban, szó nem lehetett arról, hogy bármit is a kezembe vegyek, amiben bármilyen vallásról is szó esik, pláne, ha akörül forog az egész történet, és pláne, ha az a vallás a kereszténység. Hiába szerettem a Margit-legendát, öreg hiba volt a címbe beleírni Istent, ez volt ugyanis a garancia arra, hogy ne olvassam el a könyvet. Gondoltam, fölösleges lenne elolvasni amúgy is, hiszen a legendát oda-vissza kenem-vágom, majd megírom az irodalom dolgozatot ilyen időpocsékolás nélkül is, addig meg olvasom valamelyik olyan könyvemet, ami érdekel is. A terv jó volt, csak azon bukott el, hogy a dolgozatban ravasz, addig és azután is példa nélküli módon nemcsak a történetre vonatkozó kérdések szerepeltek, hanem idézetkiegészítős feladat is, sőt főleg az. A könyv elolvasása nélkül viszonylag nehéz emléke
További információk