Izgalmak
Délelőtt átjött Livi, pletykáltunk egy jót. Nagyon elkezdett hiányozni az amerikanisztika, teljesen elszomorított, hogy egy csomó tanár, akit szerettem, pl. Magyarics és Frank, már nincsenek a szakon. És persze fogynak az ismerősök, ez is szomorú. Szóval többé-kevésbé kitárgyaltuk a lényeges dolgokat, majd együtt elindultunk a dolgunkra fél 2-kor.
A nyelviskolától például beszereztem a holnapi és holnaputáni régi-új csoportok könyveit. A holnap reggeli órától nagyon félek, mert Business English, május óta nem láttam a csoportot, és nagyon nehezen rakom össze fejben, hogy mivel teljen az első óra. Most már addig eljutottam, hogy az együtt átvett fejezeteknek vagy a nyelvtanához, vagy a szókincséhez csinálok ismétlő feladatokat, és akkor azzal töltjük a holnap reggelt. Ez, hogy valami halvány ötletem legalább már körvonalazódik, kicsit megnyugtat, de nyugodt szerintem akkor leszek, ha túl leszünk azon az órán végre. Ilyeneken pánikolok még, hogy emlékszem-e mindenki nevére, mert nehogy már egy nyár alatt elfelejtsem őket. Majd előveszek este egy régi névsort, és megpróbálok mindegyikük nevéhez arcot kötni. Saját kútfőből a fél csoport arca-keresztneve ment, az is valami.
A nyelviskola után elmentem érvényesíttetni a diákomat. Az van ugyanis, hogy már most adnak rá matricát, és akkor elvileg már mostantól érvényes, nekem meg vasárnap lejár az e havi felnőtt bérletem, és akkor hétfőn reggel már nem 10 ezres, hanem 4 ezres bérletet vennék, igazán nem jönne rosszul az a 6 ezer Ft spórolás. Hát, a Questurán akkora sor volt, hogy be se mentem az irodába, a bejáratnál visszafordultam.
Bementem az egyetemre, megszereztem az indexemet, az oklevélmellékletet, aztán nem sikerült leadni a szakfordító program papírját, amire kapnék oklevelet, mert nem volt senki az adott irodában, pedig ügyfélfogadási időben mentem. Ezek után felmásztam a negyedikre, megpróbáltam találni valakit, akinek a doktorihoz köze lehet, mert még mindig semmi hírem nincs, egyszerűen fogalmam sincs, mikor és hova menjek, kezdjek-e már aggódni, vagy mi legyen. Nem találtam senkit. Kicsit olyan érzésem volt egyébként rohangálás közben, mintha valaki a doktori programból a hátam mögött állna, és nagyon röhögne rajtam, miközben azt mondogatja: "Küzdjél, küzdjél!" Küzdök is, nem hagyom magam.
Aztán hazajöttem, csak hazafelé még benéztem több hobbiboltba, és sehol nincsenek charmok, én ezt nem is értem. Itthon feltúrtam a netet, az etr-t, tényleg mindent, amit értem, végül arra jutottam, hogy legokosabb, ha írok annak a nőnek, akinek a felvételi idején is írtam a doktori miatt, hátha tud valami okosat mondani.
Aztán lenyomoztam, hogy akik az etr-ben felvették az első disszertációs konzultációt tanegységnek, melyik programra járnak, és egyetlen olyan embert találtam csak a 16-ból, aki rajtam kívül még az összehasonlító irodalomtudományra jön. Ez is fura kicsit. Hova lettek a többiek? Vagy nincsenek is többiek? Nem értem...
Na mindegy, várom az emilt, aztán lehet, hogy holnap, amikor megint nekifutok a matricázásnak, újra megpróbálok tanszéket találni, ahol eligazítanak.
Andit megkérdeztem, neki milyen volt tegnap az első napja, és azt mondta, kemény, baromi sokat kell majd olvasni, viszont együtt vannak a doktorisok a BA-sokkal. Ez utóbbi infó azért nem lep meg, mert amikor a fordítós program előadásaira jártam, ott is mindig voltunk mi, voltak a BA-sok, és voltak a doktorisok is.
Most meg kéne készülni a holnap reggeli órára, aztán ha az megvan, meg kell írni a harmadik könyv kritikáját. A könyvet tegnap nagy keservesen befejeztem, elég nehezen olvasható, pedig alapvetően érdekes lenne. Arról szól, hogyan lehetne kiiktatni az öregedést, és ezer éve emelni az ember várható élettartamát. A mesélős fejezetek jók is, de mikor nekem nekiáll különböző géneket meg molekulákat meg anyámkínjákat leírni, jellemezni, összehasonlítani, hát akkor én az agyam eldobom. Mindegy, a lényeget azért felfogtam, és ezek után keresni fogom Aubrey de Grey kutatási eredményeit a neten, megoldotta-e már az öregedés "gyógyítását", ahogy ő fogalmaz.
És akkor most nem szövegelek, hanem inkább nekilátok.
A nyelviskolától például beszereztem a holnapi és holnaputáni régi-új csoportok könyveit. A holnap reggeli órától nagyon félek, mert Business English, május óta nem láttam a csoportot, és nagyon nehezen rakom össze fejben, hogy mivel teljen az első óra. Most már addig eljutottam, hogy az együtt átvett fejezeteknek vagy a nyelvtanához, vagy a szókincséhez csinálok ismétlő feladatokat, és akkor azzal töltjük a holnap reggelt. Ez, hogy valami halvány ötletem legalább már körvonalazódik, kicsit megnyugtat, de nyugodt szerintem akkor leszek, ha túl leszünk azon az órán végre. Ilyeneken pánikolok még, hogy emlékszem-e mindenki nevére, mert nehogy már egy nyár alatt elfelejtsem őket. Majd előveszek este egy régi névsort, és megpróbálok mindegyikük nevéhez arcot kötni. Saját kútfőből a fél csoport arca-keresztneve ment, az is valami.
A nyelviskola után elmentem érvényesíttetni a diákomat. Az van ugyanis, hogy már most adnak rá matricát, és akkor elvileg már mostantól érvényes, nekem meg vasárnap lejár az e havi felnőtt bérletem, és akkor hétfőn reggel már nem 10 ezres, hanem 4 ezres bérletet vennék, igazán nem jönne rosszul az a 6 ezer Ft spórolás. Hát, a Questurán akkora sor volt, hogy be se mentem az irodába, a bejáratnál visszafordultam.
Bementem az egyetemre, megszereztem az indexemet, az oklevélmellékletet, aztán nem sikerült leadni a szakfordító program papírját, amire kapnék oklevelet, mert nem volt senki az adott irodában, pedig ügyfélfogadási időben mentem. Ezek után felmásztam a negyedikre, megpróbáltam találni valakit, akinek a doktorihoz köze lehet, mert még mindig semmi hírem nincs, egyszerűen fogalmam sincs, mikor és hova menjek, kezdjek-e már aggódni, vagy mi legyen. Nem találtam senkit. Kicsit olyan érzésem volt egyébként rohangálás közben, mintha valaki a doktori programból a hátam mögött állna, és nagyon röhögne rajtam, miközben azt mondogatja: "Küzdjél, küzdjél!" Küzdök is, nem hagyom magam.
Aztán hazajöttem, csak hazafelé még benéztem több hobbiboltba, és sehol nincsenek charmok, én ezt nem is értem. Itthon feltúrtam a netet, az etr-t, tényleg mindent, amit értem, végül arra jutottam, hogy legokosabb, ha írok annak a nőnek, akinek a felvételi idején is írtam a doktori miatt, hátha tud valami okosat mondani.
Aztán lenyomoztam, hogy akik az etr-ben felvették az első disszertációs konzultációt tanegységnek, melyik programra járnak, és egyetlen olyan embert találtam csak a 16-ból, aki rajtam kívül még az összehasonlító irodalomtudományra jön. Ez is fura kicsit. Hova lettek a többiek? Vagy nincsenek is többiek? Nem értem...
Na mindegy, várom az emilt, aztán lehet, hogy holnap, amikor megint nekifutok a matricázásnak, újra megpróbálok tanszéket találni, ahol eligazítanak.
Andit megkérdeztem, neki milyen volt tegnap az első napja, és azt mondta, kemény, baromi sokat kell majd olvasni, viszont együtt vannak a doktorisok a BA-sokkal. Ez utóbbi infó azért nem lep meg, mert amikor a fordítós program előadásaira jártam, ott is mindig voltunk mi, voltak a BA-sok, és voltak a doktorisok is.
Most meg kéne készülni a holnap reggeli órára, aztán ha az megvan, meg kell írni a harmadik könyv kritikáját. A könyvet tegnap nagy keservesen befejeztem, elég nehezen olvasható, pedig alapvetően érdekes lenne. Arról szól, hogyan lehetne kiiktatni az öregedést, és ezer éve emelni az ember várható élettartamát. A mesélős fejezetek jók is, de mikor nekem nekiáll különböző géneket meg molekulákat meg anyámkínjákat leírni, jellemezni, összehasonlítani, hát akkor én az agyam eldobom. Mindegy, a lényeget azért felfogtam, és ezek után keresni fogom Aubrey de Grey kutatási eredményeit a neten, megoldotta-e már az öregedés "gyógyítását", ahogy ő fogalmaz.
És akkor most nem szövegelek, hanem inkább nekilátok.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése