A Danaida
Most reggel fejeztem be végül. Megint csak arra bizonyíték, amit Szabó Magda állított magáról: ő csak a tragédiával bír mit kezdeni, a vidám történetek nem az ő asztala.
A főszereplő Csándy Katalin, anyja óvónő, apja levéltáros, bátyja egyetemista. Az óvónő hideg és szeretetlen a lányával, csak a fia érdekli, a levéltáros csak a lányát szereti, a nevelt fiát gyűlöli, a fiú meg röhög mindegyiken, csak Katalint szereti. Egy kis faluban élnek, ahol mindenki mindenkiről mindent tud szokás szerint, és állandó program a pletyka. Régi erkölcs szerint kell élni, válásról nem nagyon lehet szó, még kevésbé titkos kapcsolatokról, na meg az sem jó pont így a második világháború kezdetén, ha valamelyik család fia kihúzza magát a katonai szolgálat alól. Emiatt indul meg a család a lejtőn, néhány év alatt eljutnak a legaljára, és a háború végére Katalin teljesen egyedül marad, így kerül el Pestre. Egy ideig a főnöknőjénél él az új rendszerben, a főnöknő próbálja okítgatni, rávilágítani, mi is folyik Magyarországon, de Katalin sajnos elég ostoba, ráadásul csak magával van elfoglalva. Így is megy férjhez, hogy aztán tíz év múlva, miután elvettek egymás életéből tíz évet, Katalin úgy döntsön, elválik, és aztán visszakerüljön vidékre, egy faluba, és tényleg teljesen egyedül maradjon az emlékeivel. A legszomorúbb, hogy még akkor sem idős, amikor elmegy Pestről, sőt mondhatni, még fiatal, mégis az a végkicsengése a könyvnek számomra, hogy sosem lesz már senkije, se férje, se gyereke, barátja is csak elvétve, viszont befordul az emlékei közé, és ott is marad végleg. Mert persze, ha családot alapítana, az nem lenne tragikus, így nem is illene Szabó Magdához.
A főszereplő Csándy Katalin, anyja óvónő, apja levéltáros, bátyja egyetemista. Az óvónő hideg és szeretetlen a lányával, csak a fia érdekli, a levéltáros csak a lányát szereti, a nevelt fiát gyűlöli, a fiú meg röhög mindegyiken, csak Katalint szereti. Egy kis faluban élnek, ahol mindenki mindenkiről mindent tud szokás szerint, és állandó program a pletyka. Régi erkölcs szerint kell élni, válásról nem nagyon lehet szó, még kevésbé titkos kapcsolatokról, na meg az sem jó pont így a második világháború kezdetén, ha valamelyik család fia kihúzza magát a katonai szolgálat alól. Emiatt indul meg a család a lejtőn, néhány év alatt eljutnak a legaljára, és a háború végére Katalin teljesen egyedül marad, így kerül el Pestre. Egy ideig a főnöknőjénél él az új rendszerben, a főnöknő próbálja okítgatni, rávilágítani, mi is folyik Magyarországon, de Katalin sajnos elég ostoba, ráadásul csak magával van elfoglalva. Így is megy férjhez, hogy aztán tíz év múlva, miután elvettek egymás életéből tíz évet, Katalin úgy döntsön, elválik, és aztán visszakerüljön vidékre, egy faluba, és tényleg teljesen egyedül maradjon az emlékeivel. A legszomorúbb, hogy még akkor sem idős, amikor elmegy Pestről, sőt mondhatni, még fiatal, mégis az a végkicsengése a könyvnek számomra, hogy sosem lesz már senkije, se férje, se gyereke, barátja is csak elvétve, viszont befordul az emlékei közé, és ott is marad végleg. Mert persze, ha családot alapítana, az nem lenne tragikus, így nem is illene Szabó Magdához.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése